Váratlan reggel: Télapó üres kézzel indul útnak
Volt egyszer egy tél, amikor a hópelyhek finoman táncoltak a levegőben, és minden gyerek izgatottan várta a Mikulást. Télapó már hajnalban felébredt, ahogy szokott. Megdörzsölte álmos szemét, belebújt a piros kabátjába, és jókedvűen dúdolgatta a kedvenc dalát. Aznap reggel azonban valami furcsa történt.
Ahogy kilépett a házból, csak a szánjára figyelt, meg a rénszarvasokra, akik már türelmetlenül toporogtak. Elindult hát a szánnal, ám amikor a hegy tetején rá akart nézni a zsákjára, döbbenten tapasztalta, hogy az bizony nincs nála. Csak a szán üres platója nézett vissza rá.
„Jaj, jaj, hogy történhetett ez?” sóhajtott fel Télapó. „Hogyan adok így ajándékot a gyerekeknek?” Úgy döntött, visszafordulni már késő, inkább segítséget kell kérnie.
Az elveszett zsák nyomában: gyerekek segítenek
Eközben a faluban Regő és Lili, két testvér, az ablaknál állva leskelődtek. Egyszer csak meglátták, amint Télapó szomorúan beszélget a rénszarvasaival a falu szélén. Mindketten meglepődtek, hiszen Télapó mindig vidám szokott lenni ezen az estén.
„Nézd csak, Lili, mintha valami baja lenne Télapónak!” suttogta Regő. „Menjünk oda, hátha segíthetünk neki!” Indultak is, kabátot vettek, és szaladtak a hóban.
Amikor odaértek, Lili bátorságot vett, és megszólította Télapót: „Mi történt? Miért vagy szomorú?” Télapó elmesélte, hogy véletlenül ott felejtette a zsákját az északi sarkon.
Regő rögtön felajánlotta: „Mi segítünk megkeresni! Lehet, hogy valaki látta, vagy talán valahol a közelben van!” Télapó felderült, és együtt elindultak, hogy nyomokat keressenek a hóban.
Télapó találkozása a segítőkész manókkal
Ahogy ballagtak az erdő szélén, egyszer csak meghallották, hogy valaki halkan füttyent. Három kis manó ugrándozott elő a hó alól: Pitypang, Kópé és Huncut. Mindhárman Télapó barátai voltak, akik általában az ajándékcsomagolásban segítettek.
„Miért vagy ilyen szomorú, Télapó?” kérdezte Pitypang, miközben egy hópelyhet fújt a levegőbe.
Télapó elmesélte nekik, mi történt. A manók összeülték fejüket, majd Kópé így szólt: „Lehet, hogy a zsák a nagy hósipka alatt csúszott be, ahol múlt este hógolyóztunk. Menjünk oda, nézzük meg!”
A gyerekek és a manók együtt indultak, Télapóval az élen. Huncut közben tréfásan megkérdezte Regőt: „Milyen ajándékot szeretnél kapni?” Regő csak mosolygott: „Ha Télapó megint boldog lesz, az lenne a legszebb ajándék!”
Meglepő fordulat: a zsák újra előkerül
Ahogy odaértek a nagy hósipkához, Lili éles szemmel észrevett valami pirosat a hóban. „Ott van!” kiáltotta, és mindenki odafutott. Télapó boldogan vette kézbe a zsákot, amely tele volt csilingelő csomagokkal és meleg mézeskaláccsal.
„Igazi hősök vagytok, mindannyian!” mondta nevetve Télapó. „Nélkületek ma este senki sem kapott volna ajándékot.” A manók tapsoltak, Regő és Lili pedig büszkén néztek egymásra.
Télapó gyorsan visszatöltötte a zsákot a szánra, majd felültette maga mellé Regőt és Lilit is egy rövid körútra. A rénszarvasok vígan húzták a szánt, és Télapó minden gyerek cipőjébe csempészett egy kis meglepetést.
Tanulságok és örömök: különleges Mikulás-nap
Aznap este a faluban mindenki arról mesélt, mekkora kaland volt ez a Mikulás-nap. A gyerekek megtanulták, hogy a segítőkészség és a szeretet erősebbé tesz mindenkit, sőt, néha még Télapón is segíteni kell.
Regő és Lili boldogan feküdtek le aludni, szívükben melegséggel és örömmel. Télapó pedig megígérte, hogy ezentúl mindig duplán ellenőrzi a zsákját, mielőtt útnak indul.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese! Vagy talán mégsem? De ilyen szép történetek csak a mesékben történhetnek meg – vagy mégis?
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
