Szofi különös reggele: a párna életre kel
Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütéses reggelen, amikor a madarak is még alig ébredeztek, Szofi nagyot nyújtózott az ágyában. Hét éves volt, mosolygós, kíváncsi kislány, aki minden nap örömmel nézett az új kalandok elé. De ezen a reggelen valami furcsa történt. Amikor Szofi felült, a feje alól hirtelen kipattant a kispárnája, és vidáman huppant egyet a takarón.
– Jaj, hát mi történt veled, kis párnám? – nevetett Szofi, mert azt hitte, csak rosszul feküdt rajta.
De a párna nem állt meg. Egyre magasabbra pattant, szinte táncolt az ágyán! Szofi csodálkozva nézte, majd óvatosan megpróbálta elkapni, de a párna huncutul kicsúszott a kezei közül, és leugrott az ágyról.
A pattogó párna első ugrásai és meglepetései
Szofi kíváncsian követte pattogó barátját a szobában. A párna egyszer csak a szőnyegre ugrott, majd az ablakpárkányra. Halkan csilingelő hangot adott minden ugrásnál.
– Párnácska, mi ütött beléd? – kérdezte Szofi.
A párna finoman körbefordult, mintha válaszolni akarna, majd egyenesen a játékmackóhoz pattant, aki az ágy szélén üldögélt.
– Ho-ho, vigyázz, ne verd le a barátaimat! – szólt rá Szofi, de a párna csak nevetett, és megpihent a mackó mellett.
Abban a pillanatban Szofi úgy érezte, mintha a szoba megtelt volna varázslattal. Édesanyja hangja hallatszott kintről:
– Szofi, megjött a reggeli!
Szofi gyorsan visszafordult a párnához.
– Gyere velem, most nem hagylak itt!
Hogyan próbálja Szofi megzabolázni a párnát?
Szofi kézen fogta a párnát – vagyis inkább megpróbálta, mert a párna ismét kacagva pattant ki a kezéből. Ekkor Szofinak eszébe jutott valami. Leült a földre, ölbe tette a kezét, és kedvesen így szólt:
– Tudod, ha nyugton maradnál, szívesen játszanék veled!
A párna egy pillanatra megállt, mintha gondolkodna, majd lassan Szofi ölébe huppant. Szofi megsimogatta, és finoman megölelte.
– Most már barátok vagyunk?
A párna ekkor boldogan pattant egyet, de most már óvatosan, nehogy megüsse Szofit. Úgy tűnt, megértette, hogy a játék akkor a legjobb, ha nem bántjuk egymást.
Egy varázslatos utazás kezdete a szobában
Szofi ekkor becsukta a szemét, és elképzelte, hogy a párnával együtt repülnek egy hatalmas felhőn. A párna hirtelen felemelkedett, és Szofi úgy érezte, valóban lebegnek a szoba fölött. Nézték a játékokat, a könyveket, a kis lepkés függönyt és a kedvenc rajzait a falon. A párna mindenhez odapattant egy kicsit, mintha mindent bemutatna Szofinak újra.
Közben a szoba sem volt már egészen szoba, hanem egy varázserdő, ahol a könyvek fák voltak, a plüssállatok pedig éneklő madarak. Szofi csodálatosnak találta ezt a helyet, de tudta, a reggeli mégis vár rá.
– Vissza kell mennünk, különben anya aggódni fog! – szólt óvatosan.
A párna egy nagyot ugrott, és Szofi ismét az ágyán találta magát, mintha csak álom lett volna az egész. De a párna vidáman dőlt el mellette, mintha azt mondaná: „Bármikor folytathatjuk a kalandot!”
Tanulságok és barátság Szofi kalandjaiból
Szofi boldogan simította meg a párnát, és így szólt:
– Köszönöm a kalandot, kedves párnám! Megtanultam, hogy még a legfurcsább dolgok is lehetnek igazán jó barátok, ha kedvesek vagyunk hozzájuk.
A párna halkan suhintott egyet, mintha azt mondaná: „Szívesen, Szofi!”
A kislány pedig szaladt reggelizni, de tudta, hogy a pattogó párna csak rá vár, ha újra eljön a mese ideje.
Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de ilyen bolondos egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
