Egy magányos tündér és egy váratlan találkozás
Egyszer réges-régen, egy pici, napsütötte erdőszélen élt egy tündér, akit Csillagnak hívtak. Csillag más tündérekkel ellentétben szelíd és csendes volt, nem szeretett pajkoskodni vagy csintalankodni. Inkább sétálgatott a virágok között, és ábrándozott. Néha nagyon magányosnak érezte magát, mert a többi tündér inkább egymással játszott, őt meg kicsit furcsának tartották.
Egy meleg nyári estén, amikor a harmatcseppek már szikráztak a fűszálakon, Csillag a kerti tó partján üldögélt, és a vízen tükröződő csillagokat nézte. Hirtelen halk zümmögést hallott a füle mellett. Egy apró, vékony szúnyog állt meg előtte, kissé félénken.
– Szia! – szólalt meg a szúnyog. – Ne haragudj, nem zavarok?
Csillag először megijedt. Mindig azt mondták neki, hogy a szúnyogokat jobb elkerülni, mert csak bosszúságot okoznak. Mégis, valami különös csillogást látott a szúnyog szemében.
– Nem zavarsz – válaszolta. – Ki vagy te?
– Zsömi vagyok – felelte a szúnyog, és kicsit közelebb repült. – Még nincs barátom, mert mindenki fél tőlem.
Hogyan lett a szúnyogból a tündér új barátja?
Csillagnak összevissza kalimpált a szíve. Hát lehet, hogy nem is csak ő magányos ebben az erdőben? Elmosolyodott.
– Én sem vagyok túl jó barátkozásban – mondta halkan. – De ha szeretnéd, beszélgethetünk.
Zsömi boldogan zümmögött egyet, és elkezdte mesélni, hogyan szeret a tó felett röpködni, és hogy sosem akar senkit bántani, csak néha nagyon szomjas, és ezért keres friss harmatot vagy egy kis gyümölcslét.
Ahogy telt az idő, Csillag és Zsömi egyre többet találkoztak. Megosztották egymással a kedvenc titkaikat, Csillag mutatott Zsöminek rejtett virágokat, Zsömi pedig elvitte a tündért arra a helyre, ahol a legfinomabb szeder csepeg.
Az első közös kaland: a tó partjánál
Egy napon különös dolog történt. A tó partján egy kis béka örömmel ugrált a vízbe, de hirtelen elakadt, mert egy hínárszál rácsavarodott a lábára. Csillag azonnal észrevette, hogy baj van.
– Segítenünk kell! – kiáltotta. – De egyedül nem tudom kiszabadítani.
Zsömi gyorsan előrepült, és a pici lábával csipkedni kezdte a hínárt. Csillag közben varázserejével lágy szellőt fújt, hogy a hínár fellazuljon.
– Szuper csapat vagyunk! – nevetett Zsömi.
A béka kiszabadult, és boldogan ugrált vissza a vízbe. Csillag és Zsömi elégedetten néztek egymásra. Ettől a naptól kezdve mindenki azt mondta, hogy ők ketten igazi hősök.
A barátság próbája: a manók irigysége
De nem mindenki örült a barátságuknak. Az erdei manók suttogni kezdtek.
– Egy tündér nem barátkozik szúnyoggal! – csúfolódtak. – A szúnyog csak bajt hoz!
Csillagnak és Zsöminek nagyon rosszul esett ez a sok gúnyolódás. Egy ideig el is bujdostak egymás elől, mert attól féltek, igazuk van a manóknak.
De egy este, amikor Csillag egyedül nézte a csillagokat, Zsömi csendben mellé repült.
– Hiányoztál nekem – mondta halkan.
– Nekem is te – felelte Csillag, majd bátorságot gyűjtött. – Tudod mit? Nem számít, mit mondanak a manók. Te vagy az én barátom, és ez a legfontosabb.
Zsömi boldogan felnevetett, és újra ketten voltak – együtt, mindennél bátrabban. Az erdei manók pedig, látva, hogy Csillag boldog, végül elfogadták a különös barátságot.
Mit tanulhatunk a tündér és szúnyog kapcsolatából?
Attól kezdve, hogy Csillag és Zsömi kiálltak egymásért, az erdőben mindenki megtanulta: nem az számít, ki vagy, hanem, hogy milyen a szíved.
Barátságot lehet kötni azokkal is, akiktől mindenki fél vagy akiket senki sem ért meg. Ha figyelmesek és bátrak vagyunk, csodálatos barátokra lelhetünk. És mindenki boldogabb lesz, ha elfogadja a másikat olyannak, amilyen.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
