Volt egyszer, messze túl az erdőkön, hegyeken és réteken, egy apró falucska, ahol az emberek csodás történeteket meséltek egymásnak esténként. A legkedvesebb legenda mind közül a szellők aranytündéréről szólt, akit úgy hívtak: Aranyka. Azt mondták, Aranyka akkor született, amikor a legelső tavaszi szellő végigsuhant a virágzó mezőkön, és egy arany pitypang magja a levegőbe szállt.
Aranyka apró volt, akár egy hópihe, ruhája napfényből szőtték. Feladata az volt, hogy a szellők útját igazgassa, vigyázza a vidék nyugalmát, s ha bánat érte a falut, lágy szellőkkel hozott vigaszt. A gyermekek gyakran játszottak a határban, s néha, ha nagyon figyeltek, meghallották Aranyka nevetését a levelek között.
Milyen képességekkel bír az aranytündér?
Aranyka a szellők erejével bírt: ha kezecskéjét összecsapta, táncolni kezdett a fű, hajladozni a fák. Egyik fő képessége azonban a szeretet szellője volt. Aki szomorú volt, ahhoz odasuhant, és puha, meleg szellővel simogatta meg az arcát. Azt is tudta, hogyan kell az emberek között békét teremteni: ha harag támadt, Aranyka ügyesen elcsente a dühöt, s helyére nevetést és szeretetet hintett.
Egyszer egy különösen szeles napon Aranyka a falu főterén ült, mikor két testvér, Panna és Peti, veszekedni kezdett egy piros labdán.
– Az én labdám! – kiabálta Panna.
– Nem igaz, én kaptam tegnap! – vágott vissza Peti.
Aranyka végigsuhant közöttük, és egy halk suttogással azt mondta:
– Gyertek, játsszatok együtt, a játék több örömet rejt, ha megosztjátok egymással!
A testvérek hirtelen elmosolyodtak, és együtt kezdték rugdosni a labdát. Nem is értették, miért bosszankodtak előtte.
Az aranytündér szerepe a néphagyományban
A faluban úgy tartották, hogy Aranyka jelenléte szerencsét és jó termést hoz. A tavaszi ünnepeken a gyermekek aranysárga pitypang koszorúkat fontak, azt remélve, hogy Aranyka velük játszik majd. A felnőttek is úgy hitték, ha egy kellemes, meleg szellő simogatja az arcukat, az a tündér ajándéka.
A néphagyomány szerint, ha valaki jószívű volt és segített a másikon, Aranyka megjutalmazta: a szél gyengéden fújt, a nap ragyogóbb lett, s a madarak vidáman daloltak. Ha viszont valaki önző vagy haragos volt, a szellő elkerülte, s a virágok is lehajtották a fejüket.
Mesék és történetek a szellők aranytündéréről
Egy nyári napon nagy vihar készülődött a faluban. A fák hajladoztak, a felhők sötétre váltottak, s az emberek aggódva néztek fel az égre.
Aranyka tudta, hogy a vihar ijesztő lehet a gyermekeknek, ezért gyorsan repült, amerre csak tudott. Minden ablakon bekopogott a szellő, és Aranyka hangján így szólt:
– Ne féljetek! A vihar hamar elmúlik, s utána még szebb lesz az ég!
A gyerekek összebújtak, Aranykára gondoltak, és a vihar valóban gyorsan elvonult. Másnap a réten szivárvány ragyogott, s a gyermekek azt mondták: – Biztosan Aranyka festette az égre!
Egy másik történet szerint Aranyka egyszer egy beteg madarat talált a mezőn. Óvatosan felemelte, s halkan énekelt neki. A szellők lágyan simogatták a kis madarat, s mire felkelt a nap, újra vidáman csiripelt.
Az aranytündér tanításai a mai világ számára
Aranyka története azt tanítja, hogy a szeretet és a jóság mindenkit boldogabbá tehet. Ha figyelmesek vagyunk egymás iránt, és megosztjuk örömünket, a világ is szebb lesz. Aranyka ereje abban rejlik, hogy bár kicsi, mégis nagy dolgokat tud véghez vinni, mert szíve tele van szeretettel.
Ma is érdemes megtanulni tőle, hogy a nehéz pillanatokban is tudunk vigaszt adni egymásnak, akár egy kedves szóval vagy egy öleléssel. Mindenki lehet egy kicsit Aranyka: ha segítünk, örömet szerzünk másoknak, máris a szeretet szellőjét hordjuk tovább.
Hát így volt, igaz is, mese is, tán igaz se volt, de ilyen szép tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
