Egyszer, egy kicsi falu szélén, ahol az erdő kezdődött, megszületett egy különleges kis nyuszi. Nem volt ő sem nagyobb, sem szebb, mint a többi testvére, de már születése pillanatában is valami különös csillogás volt a szemében. Amikor először kipattant a fészekből, egyenesen beleugrott egy virágba, és onnan pislogott kifelé. Az anyukája, Nyuszmama csak elmosolyodott, hiszen sejtette, hogy ez a kicsi bizony sok meglepetést tartogat majd.
A nyuszikák napja általában csendesen telt, de ez a kicsi mindig talált valami vicceset. Már apró lábainak első lépéseit sem hagyta szó nélkül: minden ugrásnál egy pici csuklással vagy mókás fejmozdulattal szórakoztatta a testvéreit. Mindenki csak kacagott a furcsa ugrásain, még a mogorva vakond is mosolygott, ha a közelében járt.
Ahogy telt-múlt az idő, a kis nyuszi egyre merészebb lett. Nem elégedett meg azzal, hogy csak a családját nevettesse meg, hanem elindult, hogy a többi erdei állatot is felvidítsa. Egy napon odasettenkedett a sündisznókhoz, és miközben próbált csendben maradni, egy nagyot tüsszentett. Sünpapa csak pislogott, majd mindannyian nevetni kezdtek. A kis nyuszi pedig boldogan ugrált körbe-körbe.
A falu lakói hamarosan észrevették, hogy valami furcsa történt az erdőben. Egyre több kacaj hallatszott ki a fák közül. A gyerekek kíváncsiak lettek, vajon ki lehet az, aki ilyen jókedvet hoz mindenkinek. Margó néni, a falu öregje, azt mondta: “Biztosan egy tündér jár közöttünk, vagy talán egy különleges nyulat küldött az ég!” A gyerekek elhatározták, hogy utánajárnak a dolognak.
Amikor végül megtalálták a nyuszit, éppen azt játszotta, hogy egy hatalmas levelet a fejére borítva előadja a “Nagy Bokorból Kijövő Szellem” című mókás jelenetét. A gyerekek először megijedtek, de ahogy meglátták a mókás kis orrocskát a levél alatt, mindannyian nevetésben törtek ki. A nyuszi boldogan ugrált körülöttük, és mindenkit magával ragadott a jókedve.
Innentől kezdve a falu minden lakója ismerte és szerette őt. A gyerekek Lurkónak nevezték el, hiszen olyan csintalan és vidám volt, mint ők maguk. Lurkó minden nap új tréfákat talált ki. Egyik reggel, amikor a tyúkok kimentek a rétre, a fű közé elrejtett egy kis répát, amin vicces arcot vágott. Amikor a tyúkok megtalálták, olyan hangosan nevettek, hogy még a bárányok is odaszaladtak megnézni, mi történt.
A nyuszi humora nem csak a tréfáiban rejlett, hanem abban is, ahogyan mindenkit szeretettel közelített meg. Amikor a kisebbek elestek, mindig odaugrott, és egy vidám mozdulattal vagy aranyos ugrással próbálta felvidítani őket. Egyik nap az egérfiú, Tódor sírva ült a bokor alatt, mert elvesztette a sajtját. Lurkó odament hozzá, és halkan megkérdezte:
– Miért szomorkodsz, Tódor?
– Elgurult a sajtom, és most sehol sem találom – felelte az egérfiú.
Lurkó körbenézett, majd hirtelen egy falevelet tekert össze, mint egy sajtcsigát, és azt mondta:
– Nézd csak, amíg meglesz az igazi, ez is jó lehet!
Tódor először meglepődött, aztán nevetni kezdett, mert a falevél tényleg olyan volt, mint egy sajtcsiga. Aznap mindketten keresték a sajtot, de közben annyit nevettek, hogy a bánat hamar el is szállt.
Nem volt olyan nap, hogy Lurkó ne találta volna meg a módját, hogy valakit megnevettessen. A tréfái gyakran egyszerűek voltak, mégis szívből jöttek. Még a legidősebb állatok is, akik már ritkán mosolyogtak, újra megtanultak nevetni Lurkó mellett. Mindenki azt mondta: “A nyuszi, aki mindenkit megnevettetett, igazi kincs a mi közösségünkben.”
Ahogy múltak az évek, a faluban egyre több gyerek és állat tanulta meg, hogy a nevetés és a barátság milyen fontos. Lurkó kedvességével és vidámságával összekovácsolta a közösséget. Még akkor is, ha valaki szomorú volt, eszébe jutott egy régi lurkós tréfa, és máris könnyebb lett a szíve.
Ezért, ahol csak szóba kerül Lurkó neve, mindenki tudja: ő volt az, aki megtanította őket szeretettel, kedvességgel és nevetéssel élni. Mert az igazi öröm akkor lesz teljes, ha megosztjuk másokkal is.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz, de ilyen mese még sokáig él a gyerekek és a nyuszik szívében.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
