Egyszer, messze túl a Kékhegyeken, ahol a felhők is cukorból vannak, létezett egy titokzatos kapu: a szivárványkapu. A legenda szerint ezt a kaput egy különleges lény őrizte, akit mindenki csak úgy hívott: az unikornis. Nem volt nagyobb egy póninál, de szarva ragyogott, mint a reggeli harmatcseppben megcsillanó napfény. Az unikornis neve Lili volt, s már az első mesékben is ő volt a szeretet és jóság jelképe.
A falusi gyerekek gyakran hallgatták a nagymamák elbeszéléseit, akik szerint Lili egyszer az emberek között is járt. Azt mondták, hogy amikor valaki igazán jó szívű volt, s segített másokon, akkor Lili egy pillanatra megjelent a szivárványkapunál, s a kapu mögül varázslatos fény áradt szét a világban.
Volt egy kíváncsi kisfiú, Marci, aki hitt ezekben a történetekben. Egy este megkérdezte édesanyját: „Anya, tényleg létezik a szivárványkapu unikornisa?” Az édesanya elmosolyodott, s így felelt: „Lelkünk mélyén mindannyian látjuk a szivárványkaput, ha nyitott szemmel járunk és segítünk másoknak.”
Milyen varázslatos képességei vannak az unikornisnak?
Lili, a szivárványkapu unikornisa, igazán különleges képességekkel bírt. Azt mondják, aki meglátta, annak elfelejt minden szomorúságot a szíve. Lili szarva gyógyítani tudta a megrepedt szíveket, s egyetlen érintésével a legnagyobb bajokat is boldoggá varázsolta. Ha valaki bánatos volt, Lili odalépett hozzá, s halkan így szólt: „Ne szomorkodj, minden rossz után eljön a jó idő!”
Volt, hogy a szivárványkapun át Lili meglátogatott egy beteg kisleányt, Zsófit. Zsófi szemeiben könnyek csillogtak, de amikor meglátta az unikornist, nevetni kezdett. „Hogy kerülsz ide?” kérdezte. Lili válaszolt: „Azért jöttem, hogy megmutassam, mindig van remény és szeretet, még a legnehezebb napokon is.”
A szivárványkapu titkai: hogyan található meg?
A szivárványkapu rejtve volt mindenki szeme elől. Csak azok találták meg, akik igazán tiszta szívűek voltak. Egyik nap Marci elhatározta, hogy megkeresi a kaput. Indult is, s közben segített egy idős néninek átkelni a patakon, majd visszamosolygott arra a kisfiúra, aki elesett, s felkarolta.
Ahogy egyre több jót tett, egyszer csak színes fényt látott a fák között. Odaszaladt, s meglátta a szivárványkaput, rajta túl Lilit. „Szia Marci,” szólt az unikornis, „azért vagy itt, mert jóságot viszel a világba!”
Marci csodálkozva nézett körül. „Hát ezért mondták, hogy csak a jó emberek látják a kaput?” kérdezte. Lili bólintott. „Látod, a jóság mindig megtalálja a módját, hogy megmutassa magát.”
Mesék és történetek a szivárványkapu unikornisáról
A faluban mindenkinek volt egy története Liliről. A nagymamák szerint egyszer Lili egy elveszett kismadarat vezetett vissza a fészkébe, és közben olyan szépen énekelt, hogy még a fák is együtt hajlongtak vele. Máskor egy szomorú kisfiúnak ajándékozta egy szivárvány színű virág szirmát, amitől a fiú újra mosolygott.
Volt egy alkalom, amikor a gyerekek együtt játszottak az erdő szélén, és meglátták Lilit. „Gyere velünk játszani!” kiáltotta Zsófi. Lili boldogan csatlakozott, s a gyerekek megtanulták, hogy minden játék akkor a legjobb, ha mindenki részt vehet benne.
Mit tanulhatunk a szivárványkapu unikornisától?
A szivárványkapu unikornisa, Lili, megtanította a gyerekeket, hogy a szeretet és a jóság varázslatosabb minden csodánál. Ha segítünk egymásnak, ha odafigyelünk a másikra, akkor bármelyikünk megtalálhatja a szivárványkaput – még ha csak a szívünkben is.
Marci, Zsófi és a többi gyerek sosem felejtették el, amit Lilitől tanultak: bárhová is visz az út, mindig a jóság a legnagyobb varázslat. Így hát, ha legközelebb látod a szivárványt az égen, gondolj arra, hogy valahol ott sétál Lili, a szivárványkapu unikornisa, és mosolyog rád.
Így volt, így nem volt, ez bizony egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
