Volt egyszer egy kicsi, puha cica, akit Misinek hívtak. Misi nem volt akármilyen cica, hanem nagyon különleges: foltos bundájában minden szín ott bújt, mint egy szivárványban, és a szemei zölden ragyogtak, mint két csillag. Misi legkedvesebb játéka egy kék pöttyös labda volt. A labda pont a mancsához illett, és ha meglökte, vidáman gurult a szoba közepén.
Egyik reggel Misi a labdájával játszott a nappali közepén. Csak lökött rajta egyet, a labda gurult, ő meg utána szaladt, majd visszahozta. De ekkor hirtelen valami új jutott eszébe. Gondolta, mi lenne, ha most nem hozná vissza. Egy nagyot taszított a labdán, ami egyenesen az ágy alá gurult.
Misi kíváncsian nézte, ahogy a labda eltűnik, majd dorombolva ült a helyén és várt. Jött is mindjárt a gazdi, Emma, aki rögtön észrevette, hogy a kedvenc játék eltűnt.
– Hova lett a labdád, Misi? – kérdezte Emma.
A cica csak tekintetével az ágy alá bökött, mintha azt mondaná: "Ott van, de most te is játszol velem!"
Emma letérdelt és benézett az ágy alá. Kinyújtotta a karját, de a labda messzebb gurult, ahogy hozzáért. Végül Emma egy hosszú vonalzót vett elő, és körülbelül öt percnyi próbálkozás után sikerült kigurítania a labdát. Misi elégedetten figyelte a mentőakciót.
Másnap, amikor Emma újra labdázni kezdett Misivel, a cica megint elgurította a labdát – most már a kanapé mögé. Emma sóhajtott, de nem haragudott, hanem megint keresgélni kezdett. Hol egy seprűvel, hol egy sállal próbálta kicsalogatni a játékot, Misi pedig mindig viháncolva figyelte, ahogy a gazdi küzd.
Egy idő után Emma elgondolkodott. Vajon miért csinálja ezt a cica? Miért nem hozza vissza a labdát, ahogy eddig? Misi közben egyre trükkösebb lett. Néha már úgy lökdöste a labdát, hogy az ki is gurult az ajtón, vagy éppen a virágcserép mögé pottyant.
Emma figyelte Misit, és észrevette, hogy a cica nagyon élvezi, amikor együtt "vadásznak" a labdára. Mintha azt akarná mondani: "Játssz velem, és találjuk meg közösen!" Egy nap, amikor Misi már harmadszor is elgurította a labdát az asztal alá, Emma leült mellé, megsimogatta, és megszólalt:
– Tudod, Misi, sokkal jobb móka, ha együtt játszunk! Segítesz nekem megkeresni a labdát?
Misi boldogan dorombolt, és együtt kezdték el keresni a labdát. Emma mutatta, merre nézzenek, Misi pedig bement a szűk helyekre, ahová Emma nem fért be. Együtt mindig sokkal gyorsabban megtalálták a labdát, és közben sokat nevettek.
Attól a naptól kezdve Misi már nem csak elgurította a labdát, hanem mindig segített visszahozni. Megtanulta, hogy az igazi móka az, amikor együtt játszanak, és nem csak akkor boldog, ha Emma megtalálja, hanem akkor, ha ő is segít. Emma pedig megdicsérte:
– Nagyon ügyes vagy, Misi! Együtt minden könnyebb!
Így lett a közös játékból közös élmény, és a cica már nem csak elgurította a labdát, hanem vissza is hozta. Emma és Misi azóta is minden nap játszanak, és minden alkalommal együtt keresik, hová gurult a labda. Hiszen a szeretet és a türelem mindent megold!
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – ez volt a cica, aki folyton elgurította a labdát meséje. De megtanulták együtt játszani, és rájöttek, hogy a legjobb dolgok akkor történnek, ha segítünk egymásnak és szeretettel fordulunk egymáshoz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
