Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu, ahol az emberek szorgalmasan dolgoztak, de a földjük szegény volt, a búzájuk kevés, s a kenyér is ritkán jutott minden asztalra. Ebben a faluban élt egy öreg molnár, aki egyedül lakott a patak partján, s naponta őrölte a falubeliek gabonáját. Egy napon, amikor már alig volt mit őrölnie, egy vándor érkezett hozzá, kicsit fáradtan, hátán batyuval.
„Jó napot, kedves molnár!” köszöntötte barátságosan a vándor. „Adna nekem egy darab kenyeret? Nagyon elfáradtam az úton.”
Az öreg molnár megsajnálta a vándort, s habár neki is alig volt ennivalója, mégis megosztotta vele az utolsó szelet kenyerét. A vándor hálásan elfogadta, majd így szólt:
„Látom, jó szíved van, molnár. Cserébe adok neked valamit, ami mindent megőröl, mindent ad, amit kívánsz!” És a vándor elővett egy kicsi, fából készült malmocskát.
A csodamalom története a magyar folklórban
A malmocska nem volt nagyobb egy almánál, de amikor a molnár megforgatta, magocska helyett arany búzát őrölt, majd friss kenyeret, sőt, ha azt kérte, édes almát, diót, gyümölcsöt is adott. Az öreg molnár először alig hitt a szemének.
„Igazán minden kívánságomat teljesíti?” kérdezte csodálkozva.
A vándor bólintott, „Csak jót kívánj vele, s mindig gondolj arra, hogy a malmocska sosem legyen kapzsi kezekben.”
Az öreg molnár ezután boldogan osztotta meg a falusiakkal mindazt, amit a malmocska adott. Mindenki jól lakott, a gyermekek nevetve játszottak a friss kenyérrel és gyümölcsökkel teli kosarak között.
De egyszer elirigyelte a malmocskát a falu gazdag földesura, s titokban ellopta azt az éj leple alatt.
Mit szimbolizál a mindent járó malmocska?
A földesúr nem törődött másokkal, csak magának akart kívánni. Az első kívánságára az asztal roskadásig megtelt süteménnyel és mézes kalácsokkal. A másodikra arany csordogált a malmocskából. De a harmadik kívánságnál a malmocska megakadt, s ahelyett, hogy többet adott volna, hirtelen só kezdett ömleni belőle, míg a földesúr nem tudott többet kérni, a háza megtelt sóval, s a kincsek mind eltűntek.
A földesúr rémülten kiabált: „Állj meg, malmocska, elég!” De a malmocska csak őrölt tovább, mert a földesúr elfelejtette a varázsszót: „Köszönöm, elég volt!”
A mese tanulsága: kívánságok és következmények
A falu bölcs öregje meghallotta a földesúr kiabálását, s a molnárral együtt odasiettek. Amikor meglátták a hófehér sóhalmokat, a molnár így szólt:
„Látod, földesúr, a mindent járó malmocska csak annak segít, aki jószívű és megosztja, amit kapott!”
A földesúr szégyenkezve visszaadta a malmocskát, s bocsánatot kért a falusiaktól.
Innentől kezdve a malmocska újra a molnárnál maradt, s ő mindig gondolt arra, amit a vándor mondott: „Csak jót kívánj vele.”
A falu ismét boldog volt, és mindenki megtanulta, hogy a szeretet és a jóság többet ér, mint az arany vagy a gazdagság.
A mindent járó malmocska hatása a mai kultúrára
Azóta is, ha valaki arról álmodik, hogy mindene megvan, csak emlékezzen a mindent járó malmocska történetére. A magyar népmesékben a csodamalom jelképezi a bőkezűséget, a segítőkészséget és a szívből jövő szeretetet. Aki önző, annak a kívánságai végül sós könnnyé válnak, aki viszont másokat is boldoggá tesz, annak mindig öröm jut a szívébe.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz volt, talán nem, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
