Mikulás különös találkozása a kis csillaggal
Egy hideg decemberi estén, amikor a hópelyhek csendesen hulltak az égből, Mikulás éppen a szánját készítette fel az utazásra. A rénszarvasok türelmetlenül toporogtak, a csilingelők halkan csilingeltek, és a manók izgatottan csomagolták az ajándékokat.
Mikulás szerette ezt az időszakot, amikor minden gyerek álmodozva várta, hogy megérkezzen hozzájuk. Egyszer csak, miközben a szánja mellett állt, egy vékonyka hang szólította meg az égből: „Szervusz, Mikulás bácsi!”
Mikulás meglepetten nézett fel. Egy apró, törékeny kis csillag lebegett a feje fölött, és aggódó szemekkel nézett rá. „Hát te ki vagy, és mit keresel ilyen későn az égen?” – kérdezte Mikulás barátságosan.
Az éjszaka, amikor minden megváltozott
A kis csillag félénken válaszolt: „Engem Kiscillagnak hívnak, és elvesztem az éjszakai égbolton. Nem találom a helyemet a többi csillag között, és félek, hogy így nem tudom beteljesíteni a feladatomat.” Mikulás megsimogatta a szakállát, és elgondolkodott.
„Ne szomorkodj, Kiscillag. Mindenkinek van helye a világban, és mindenkinek van feladata. Gyere, ülj le ide mellém a szánba, együtt kitaláljuk, mit tehetnénk.”
A kis csillag hálásan csillogott, és óvatosan leszállt Mikulás vállára. A rénszarvasok is érdeklődve figyelték az új vendéget.
A kis csillag kívánsága és Mikulás döntése
„Mit szeretnél, Kiscillag?” – kérdezte Mikulás, miközben elővette a nagy, piros könyvét, amiben minden gyerek neve szerepelt.
„Szeretném megtalálni a helyem, és segíteni másokon. Szeretném, ha a fényem eljutna a szomorú és magányos gyerekekhez, hogy ők is boldogok lehessenek karácsonykor” – felelte a kis csillag.
Mikulás elmosolyodott. „Ez egy nagyon szép kívánság. De ehhez szükségem lesz a segítségedre. Együtt elvihetjük a fényedet azokhoz, akik leginkább rászorulnak.”
Kiscillag szemei örömtől ragyogtak. „Nagyon szívesen segítek! Mit kell tennem?”
„Amikor elindulunk éjszaka, csak ragyogj olyan erősen, amennyire csak tudsz. Az ajándékokat pedig közösen visszük oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk” – magyarázta Mikulás.
Segítség a barátoknak: együtt könnyebb
Ahogy elindultak az éjszakában, Kiscillag fénye beragyogta az utat. Mikulás és a rénszarvasok számára is könnyebb lett az ajándékos zsákokat cipelni, hiszen most már mindig látták, merre mennek.
Egyszer csak egy apró házikóhoz érkeztek, ahol az ablakban egy kisfiú álmodozva nézte a csillagokat. Kiscillag halkan megkérdezte: „Oda is bemehetünk, Mikulás bácsi?”
„Bemehetünk, Kiscillag, hiszen ott is szükség van egy kis fényre” – válaszolta Mikulás. Beléptek a szobába, és Kiscillag lágy fénye betöltötte a teret. A kisfiú szemei felcsillantak, és érezte, hogy valami különleges történt vele.
Az éjszaka folyamán még sok más házhoz is eljutottak. Mindig, ahol szomorúság vagy magány uralkodott, Kiscillag fényével mosolyt varázsolt a gyerekek arcára. Az ajándékok mellett így mindenki kapott egy csepp szeretetet és reményt is.
A csillagfény varázsa és a Mikulás üzenete
Amikor a hajnali fény lassan kibukkant a hegyek mögül, Mikulás és Kiscillag visszatértek az északi sarkra. Kiscillag már nem volt szomorú, hiszen tudta, hogy a fényével sok gyereknek segített boldogabbá tenni az ünnepet.
„Mikulás bácsi, köszönöm, hogy segítettél megtalálni a helyem” – mondta Kiscillag hálásan.
Mikulás megsimogatta a vállát. „Mindig emlékezz rá, hogy a szeretet a legnagyobb ajándék. Ha képes vagy egy mosolyt csalni valaki arcára, az felér egy csillag ragyogásával.”
Kiscillag ettől a naptól kezdve újra ragyogott az éjszakai égen, és mindig emlékeztette a gyerekeket arra, hogy a jóság és a szeretet minden sötétségen átsegít.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
