Egy messzi kis faluban, ahol a rétek zöldebbek, a virágok illatosabbak, és a nap is vidámabban süt, ott élt egy különleges malac. Őt mindenki csak Álmosnak hívta, mert napközben is gyakran elrévedt, nézegette a felhőket, és álmodozott. Álmos egy nagy alom közepén született, de már kiskorában is más volt, mint a testvérei. Míg a többiek boldogan turkáltak a sárban, Álmos inkább a fűben heverészett, és elgondolkodott azon, vajon milyen lehet repülni, vagy messzi földeket látni.
Az anyukája, Rózsa néni, gyakran megsimogatta a buksiját, és azt mondta: „Álmoskám, te biztosan valami különleges malac leszel.” Álmos pedig csak mosolygott, és tovább álmodozott arról, hogy egyszer majd megtanul táncolni, vagy talán még egyszer a király malaca is lehet belőle.
Egy nap, amikor a napfény játékosan ugrándozott a rét fölött, Álmos a barátaival játszott. Ott volt Bori bárány, aki mindig ugrándozott, és Panka, a kedves kismacska. „Álmos, jössz velünk fogócskázni?” kérdezte Bori. „Most nem, inkább azt képzelem, hogy a rét egy hatalmas óceán, én pedig egy bátor kapitány vagyok rajta!” felelte Álmos.
A barátai néha furcsán néztek rá, de nagyon szerették Álmost. Tudták, hogy különleges, mert mindig tudott újat mesélni, és minden játékot izgalmasabbá tett a képzeletével. Egyszer megkérdezte tőlük: „Ti miről álmodoztok?” Panka azt mondta, szeretne egyszer igazi oroszlán lenni. Bori pedig arról, hogy egyszer elugrál a Holdig. Álmos elmosolyodott, és így szólt: „Az álmok azért vannak, hogy elhiggyük, bármi megtörténhet!”
De nem mindenki volt ilyen kedves. Ott volt Ödön, a mogorva kecske, aki mindig csúfolta Álmost. „Álmodozol, álmodozol, de semmit sem csinálsz!” mondogatta. Álmos ilyenkor szomorú lett, de Panka mindig bátorította: „Ne hallgass rá, Álmos! Az álmodozás csodálatos dolog!”
Egy nyári délután Álmos elhatározta, hogy valóra váltja egyik vágyát. Azt álmodta előző éjjel, hogy megtalál egy titkos virágot az erdő mélyén, amely mindenkit boldoggá tesz. Felkerekedett hát, vele tartott Panka és Bori is. Az erdő sötét volt és titokzatos, néha félelmetes hangok hallatszottak, de ők bátran haladtak tovább.
„Nézd csak!” kiáltotta Bori. „Ott egy fényes, különös virág!” Odaosontak, és már messziről látták, hogy tényleg valami varázslatos ragyog körülötte. Álmos óvatosan közelebb ment, megszagolta, és hirtelen olyan boldogság járta át, amit még sosem érzett. „Ez az álomvirág!” ujjongott.
Ahogy visszaértek a faluba, mindenki kíváncsian hallgatta a történetüket. Ödön, a kecske is odalépett, és kissé szégyenkezve megszólalt: „Lehet, hogy mégis érdemes álmodni.” Álmos rámosolygott: „Az álmodozás segít abban, hogy többek legyünk. Ha hiszünk magunkban, bármit elérhetünk, még akkor is, ha néha nehéz az út.”
Attól a naptól kezdve Álmos nemcsak álmodni mert, hanem másokat is bátorított, hogy merjenek nagyot álmodni. Megtanította a barátainak, hogy az álmok nem csak színes képek a fejükben, hanem útlevelek a boldogsághoz. S ha valaki kételkedett, mindig azt mondta: „Az álmodozás szeretetet és jóságot hoz a szívedbe!”
Így hát a kis falu lakói megtanulták, hogy egy kis malac is nagy dolgokat vihet véghez, ha hisz az álmaiban, és sosem mond le arról, hogy jóságos legyen másokhoz. És Álmos boldogan élt, mert tudta, hogy a képzelet erejével minden nap új csodát hozhat a világba.
Így volt, igaz volt, vagy csak mese volt – ki tudja? De egy biztos: az álmodozás szeretetet, bátorságot és jóságot ad mindannyiunknak.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
