A rét közepén, ahol a fű puhán ringatózott a szélben, élt egy kis virág. Egészen kicsi volt, szirmai halvány rózsaszínben ragyogtak, levelei pedig frissen zöldelltek. Éppen csak kikelt a földből, és minden reggel egyedül ébredt a harmatcseppek között. Körülötte sok más virág is volt, de mind nagyobbak és bátrabbak nála, ezért néha egy kicsit magányosnak érezte magát.
Egy szép, tavaszi reggelen azonban különös dolog történt. Ahogy a kis virág álmosan nyújtózott a nap első sugarai felé, érezte, hogy valami meleg és fényes simogatja az arcát. Egy vidám, nevetős hang szólalt meg: „Jó reggelt, kis virág! Én vagyok a Napsugár, és azért jöttem, hogy köszönjek neked.” A kis virág meglepődött, de nagyon megörült, és így válaszolt: „Szia, Napsugár! Olyan jó, hogy beszélgetsz velem. Néha egy kicsit egyedül érzem magam itt a réten.”
A napsugár ragyogóan nevetett. „Tudod, én minden reggel eljövök hozzátok, virágokhoz, hogy felébresszelek és melegséget hozzak. De ma különösen rád figyeltem, mert láttam, hogy kicsit szomorkás vagy.” A kis virág bátran bólintott: „Igen, köszönöm, hogy itt vagy. Te máris boldogabbá tettél!” A napsugár barátságosan körbeölelte a kis virágot fényével, és mesélni kezdett neki a nagyvilágról, amit odafent lát.
Ahogy teltek a napok, a napsugár minden reggel meglátogatta a kis virágot. Mesélt neki a felhőkről, a madarakról és a rét többi lakójáról. A kis virág figyelmesen hallgatta, és minden nap egyre magasabbra nyújtózott. „Látod, kedves kis virág,” mondta egyszer a napsugár, „ha bízol magadban, és engeded, hogy a fény átjárjon, akkor erős leszel és szépen növekedsz.”
A kis virág egyre magabiztosabb lett. Már nem érezte magát kicsinek vagy jelentéktelennek, mert tudta, hogy a napsugár mindig vele van, és támogatja. Egy reggel a virág már olyan magasra nőtt, hogy a szomszédos katicabogár is rácsodálkozott: „Jaj, de gyönyörű vagy ma!” A kis virág elpirult örömében, és boldogan mondta: „A napsugár segített nekem megnőni. Ő a barátom.”
Egy napon erős szél támadt, és a felhők elfedték a napot. A kis virágnak hiányzott a napsugár melege, kicsit fázott is, és aggódott, hogy mi lesz vele. De ekkor meghallotta a napsugár halk suttogását: „Ne félj, kedves kis virág! Bár most elbújtam a felhők mögé, mindig itt vagyok veled. Gondolj rám, és érezni fogod a szeretetemet.” A kis virág becsukta szirmait, és szívében melegség töltötte el. Tudta, hogy a barátja akkor is vele van, ha éppen nem látja.
Amikor este lett, és a nap lebukott a rét mögött, a napsugár lassan elköszönt: „Holnap újra eljövök, és együtt kezdjük a napot. Amíg nem látod a fényemet, emlékezz arra, amit tanultál: ha szeretsz és bízol, minden könnyebb lesz!” A kis virág boldogan bólintott, és hálásan zárta össze szirmait az éjszakára. Már nem volt egyedül, mert tudta, hogy a barátság mindennél erősebb.
Így történt, hogy a kis virág és a napsugár barátsága minden reggelt szebbé és vidámabbá tett. A virág megtanulta, hogy a szeretet és a jóság ott van minden apró dologban, és hogy a barátságban erőt lehet találni a nehéz pillanatokban is.
És így volt, úgy volt, ez egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
