A kis malac és a farkasok
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis malac, aki egy nagy tölgyfa alatt éldegélt, nem messze az erdő szélétől. A malacocskáknak nem volt testvérük, csak ő maga, de minden nap csicsergett, dudorászott, és szerette hallgatni a madarak énekét. Ám a sűrű erdőben nemcsak barátságos állatok éltek: élt ott néhány ravasz és éhes farkas is, akik már régóta szemet vetettek a kis malacra.
A kis malac mégis boldogan és vidáman élt, mert hitt abban, hogy ha jó szívű és segítőkész, akkor a jóság mindig visszatér hozzá. Azonban egy nap, amikor a kis malac a kertjét rendezgette, fülébe jutott a hír: a farkasok elhatározták, hogy ravasz tervet eszelnek ki ellene.
Hogyan készül fel a kis malac a veszélyre?
A kis malac először nagyon megijedt. “Mihez kezdjek, ha a farkasok tényleg utánam jönnek?” morfondírozott magában. De aztán eszébe jutott, amit a nagyanyja tanított: “Soha ne félj, hanem gondolkozz, és légy bátor!”
Fogta hát kis kosarát, és elindult tanácsot kérni a bölcs bagolytól. A bagoly halkan bólogatott, és így szólt: “Kis malac, a jóság, a furfang és a barátok mindig segítenek, ha bajban vagy.” Erre a malac gondolkodóba esett. Eldöntötte, hogy nem hagyja magát, és elkezdte megerősíteni a kis házát. Az ajtóra vastag fadarabot szerelt, az ablakokat bezárta, és még egy rejtekhelyet is kialakított magának a kandalló mögött.
Este, amikor elcsendesedett az erdő, a kis malac leült a kemence mellé, és gondolkodott: “Bárcsak ne kellene félnem! Talán ha kedves vagyok, a farkasok is megváltoznak.”
A farkasok terve és a kis malac találékonysága
Közben a farkasok az erdő mélyén gyűlést tartottak. “Ma este becsapjuk a kis malacot!” – mondta a legöregebb farkas. “Ha a házát nem tudjuk feltörni, akkor csellel csaljuk ki!”
Másnap reggel egyikük odament a házhoz, kopogott, és így szólt: “Kis malac, kis malac, gyere ki, hoztam neked finom bogyókat!”
A kis malac óvatosan válaszolt: “Köszönöm, de most épp a házamat takarítom, nem mehetek ki.” A farkas mérgesen elment, de nem adta fel.
Délben újra próbálkoztak, most egy másik farkas álcázta magát: “Kis malac, segítenél nekem összeszedni a vadrózsát?”
A kis malac már sejtette, hogy át akarják ejteni. “Nagyon sajnálom, de most pihenek. Legközelebb szívesen segítek!” – felelte.
A farkasok estig próbálkoztak, de a kis malac mindig okos választ adott, és nem hagyta el a biztonságos házát. Végül a farkasok dühösek lettek, és éjszaka úgy döntöttek, a kéményen keresztül jutnak be.
A kis malac győzelme: okosság vagy szerencse?
A kis malac meghallotta, ahogy a háztetőn motoszkálnak. Gyorsan tüzet rakott a kandallóban, és forró vizet tett fel egy nagy fazékban. “Most bizony szükségem lesz minden bátorságomra!”
Alighogy a farkasok lecsúsztak a kéményen, egyenesen a forró fazékba pottyantak. Felsikoltottak, és úgy menekültek, hogy vissza se néztek! A kis malac fellélegzett, és boldogan énekelni kezdett: “Jó a jóhoz, okos a veszélyben, igaz barát mindig segít bajban!”
Másnap reggel a bagoly eljött hozzá, és megdicsérte: “Látod, kis malac, a bátorságod és találékonyságod segített. De a jóságod is fontos volt, mert nem bántottad a farkasokat, csak megvédted magadat.”
Tanulságok a kis malac és a farkasok történetéből
A kis malac történetéből megtanulhatjuk, hogy a bátorság, az okosság, és a jószívűség együtt mindig segít túljutni a legnagyobb bajokon is. Ha figyelmesen és okosan döntünk, barátokat keresünk, és nem felejtjük el a jóságot, akkor a veszély sem olyan félelmetes.
Ez a mese is bizonyítja, hogy a szeretet, a segítőkészség és a furfang mindig jó útra vezet. És hogy időnként az okosság, néha pedig a szerencse is elkél az életben.
Így volt, igaz volt, igazán szép mese volt! Talán igaz se volt, de ilyen szép a világ!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
