A karácsony csillagtáncáról sok régi történet kering, de kevesen ismerik az igazi mesét, hogyan is kezdődött minden. Réges-régen, egy havas, hideg téli estén, amikor az emberek már rég behúzódtak a meleg szobákba, az égbolt különös fényekben pompázott. A csillagok mintha mozogtak volna, mintha táncoltak volna egymással a fekete ég bársonyszőnyegén.
Egy kis faluban, a hegyek között, élt egy kislány, Lili. Karácsony este volt, és Lili izgatottan nézte az ablakából a csillagokat. A nagymamája odasétált mellé, és gyengéden megsimogatta a fejét.
– Látod, Lili, ma éjjel a csillagok táncolnak. Tudod, miért? – kérdezte mosolyogva.
– Nem tudom, nagyi. Miért táncolnak? – kíváncsiskodott Lili.
– Mert ilyenkor a szeretet és jóság fényét viszik világszerte – válaszolta a nagymama. – Ez a karácsony csillagtánca.
Lili szeme felcsillant. – Én is szeretnék táncolni velük!
A nagymama elnevette magát, majd egy régi mesekönyvet vett elő. – Talán nem is kell a csillagok közé repülnöd. Figyelj csak, elmesélek egy történetet a csillagtáncról.
Egyszer, nagyon régen, amikor a világot még csak kevés ember lakta, a csillagok szomorúak voltak. Nem volt fényük, csak halvány pislákolásukkal világították meg az eget. Egy karácsony este azonban egy kisfiú, Ábel, aki nagyon szeretett segíteni az embereknek, egyedül sétált a hóban. Fázott, de gondolt egyet, és a kabátját ráterítette egy reszkető kiscicára.
Ennek a jóságnak a híre eljutott a csillagokig is. Az ég tetején a legidősebb csillag, a Nagycsillag így szólt:
– Nézzétek, milyen szép dolog a szeretet! Ha a földön jók az emberek, mi is ragyoghatunk!
A csillagok örömükben táncra perdültek, és ahogy mozogtak az égen, egyre fényesebbek lettek. Az emberek a falvakban és városokban felnéztek, és ámulattal nézték a csillagos ég ünnepi ragyogását. Azóta minden karácsonykor, amikor sok jócselekedet történik, a csillagok újra és újra táncra kelnek.
Lili csodálkozva hallgatta a történetet. – Akkor nekem is segítenem kell másoknak, hogy a csillagok táncoljanak?
A nagymama megsimogatta az arcát. – Pontosan. Minden szeretetből fakadó jócselekedet újabb táncot indít el az égen. Ezért fontos, hogy ilyenkor, karácsonykor megosszuk egymással a szeretetet.
Kint a téli égbolt sötétkékje alatt apró fények kezdtek táncolni. Lili boldogan figyelte őket, majd hirtelen felkiáltott:
– Nézd, nagyi, mintha most is táncolnának!
– Igen, Lili. Most is sok jó dolog történik a világban. A csillagok mindig figyelnek, és ha szeretetet látnak, táncra kelnek.
Karácsonyi vacsora után Lili családja leült a kandalló mellé. A testvére, Peti, szomorúan nézett maga elé. Lili odament hozzá, és átölelte.
– Neked adom a mézeskalácsomat, mert látom, hogy szomorú vagy – mondta.
Peti arca felragyogott, és megköszönte. Az ablakhoz sétáltak, és együtt nézték az égboltot. A csillagok mintha még fényesebben ragyogtak volna.
Az éjszaka csendjében Lili álmot látott. A csillagok egy hatalmas körben mozogtak, mindegyik kezét fogva egy másiknak – vagyis fényüket összekapcsolva – és együtt táncoltak az égen. Olyan szép volt, hogy Lili mosolyogva ébredt reggel.
Attól a naptól kezdve Lili és családja minden karácsonykor megosztották egymással a jóságot, segítettek a szomszédokon, és mindig figyelték, mikor kezdődik megint a csillagtánc az égen.
A csillagtánc üzenete egyszerű: a szeretet és a jóság mindig fényt hoz a sötétségbe. Ha kedvesek vagyunk egymáshoz, segítünk, észrevesszük a másikat, a csillagok is táncolni fognak – még akkor is, ha mi csak a lelkünkben látjuk ezt a varázslatos táncot.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán csak mese – de a szeretet erejében mindig hihetünk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
