Réges-régen, amikor még az állatok is beszélgettek egymással, s a patak mellett a harmat is fényesebben csillogott, élt egy béka az erdő szélén. A béka nem volt sem különösen szépséges, sem igazán okos, de annál nagyobb szíve volt. Mindenkihez jóságos volt, s ha valaki segítségért jött hozzá, sosem fordította el a fejét.
Akárhányszor a nap felkelt a mocsaras rét felett, a béka már fent volt, s egy-egy halk brekegéssel köszöntötte a világot. Egy napon aztán, amikor a fák között sárga fényben táncoltak a sugarak, különös vendég érkezett hozzá. Egy kis egérke kopogott a béka ajtaján, reszkető hangon szólt:
– Jó reggelt, kedves béka! Elveszítettem az otthonom, és sehol sem találok magamnak menedéket. Segítenél rajtam?
A főbb szereplők bemutatása a történetben
A béka, akit mindenki csak Brekinek hívott, rögtön kinyitotta az ajtót. Szemében szeretet csillogott. Az egérke, Misi, aprócska volt, de nagy szemei rögtön megteltek reménnyel, amikor meglátta a békát.
– Gyere csak be, pihenj meg – mondta Breki vidáman –, majd kitaláljuk, hogyan segíthetnék neked.
Így hát az egérke beköltözött a békához. Breki finom leveleket szedett neki, s együtt játszottak a patakparton. De nemsokára újabb vendég érkezett: egy fáradt sün, akinek megsérült a lába.
– Kedves béka, hallottam, hogy szívesen segítesz a bajban. Hozzád fordulok, mert sehol sem leltem menedékre.
Breki nem habozott. – Maradj nálam, sün barátom, míg meggyógyulsz! – mondta, és friss mohát terített a vendégnek.
Az események alakulása és fordulópontjai
Ahogy telt az idő, egyre több állat érkezett a békához. Volt ott madár, akinek eltört a szárnya, és nyúl, akit megettek volna a rókák, ha Breki be nem fogadja. A kis ház egyre szűkösebb lett, de a béka szíve sosem fogyott ki a szeretetből.
Egy este azonban nagy vihar kerekedett. Villámok cikáztak, a patak megáradt, s a kis házikó körül csapkodni kezdett a víz. Az állatok összebújtak, féltek, hogy elsodorja őket a víz.
Breki ekkor így szólt:
– Ne aggódjatok! Együtt talán meg tudjuk menteni a házat!
Misi egérke, bátor lett a barátságtól, összegyűjtötte az apró köveket, hogy támassza a falat. A sündisznó ágakat sodort a víz ellen. A madár bár egyik szárnya fájt, csőrével hozta a fűcsomókat. A nyúl fáradhatatlanul dolgozott.
Így hát, amikor a vihar elvonult, a házikó sértetlenül állt. Mindenki boldogan ölelte át Brekit.
– Csak együtt sikerülhetett! – mondta a béka komája mosolyogva.
Tanulságok és erkölcsi üzenetek a mesében
Másnap reggel, mikor kisütött a nap, az állatok leültek a fűbe.
– Sosem volt ilyen jó barátom – szólt Misi egérke halkan.
– Ha mindannyian segítünk egymásnak, nincs olyan baj, amit ne tudnánk megoldani – mondta a bölcs sündisznó.
Breki boldogan nézett körbe. Tudta, hogy a szeretet, a segítőkészség a legnagyobb kincs a világon. Azokból lesznek a legszebb otthonok, akik szívből szeretik egymást.
A béka komájának helye a magyar folklórban
A történet régóta járja az erdőt, a réteket, mesélik madárnak, őzikének, s minden kisgyereknek, aki hallani szeretné. A béka komája, aki mindenkit befogadott, szívében örökre őrzi a jóságot, s ezt a titkot adja tovább a magyar népmesék világában.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – egy szívből szerető béka mindenki barátja lett. Ha egyszer a patak partján jársz, s egy kedves hangon brekegő békát hallasz, jusson eszedbe: a jóság mindig megtalálja helyét a világban.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese – talán igaz, talán nem, de szívből szólt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
