Egyszer, nem is olyan messze innen, volt egy kedves kis falu, ahol egy gyönyörű híd vezetett át a zubogó patakon. Ez a híd nem volt más, mint a Barátság Hídja, ahogyan mindenki nevezte. A híd alatt futó víz éjjel-nappal dalolt, a falu lakói pedig gyakran sétáltak át rajta, hogy meglátogassák egymást, ajándékot vigyenek, vagy egyszerűen csak csodálják a természetet.
Egy viharos éjszakán azonban minden megváltozott. Az ég sötét volt, a villámok ide-oda cikáztak, és hirtelen olyan eső zúdult le az égből, amit még a legidősebb falu lakói sem láttak soha. A patak egyre csak duzzadt, hullámai dühösen csapkodtak, mígnem a híd egy nagy reccsenéssel összeomlott.
Másnap reggel a gyerekek és a felnőttek szomorúan álltak a patak két partján. „Hová lett a hídunk?” sírdogált Panni, a legkisebb lány. „Most hogyan látogatjuk meg a barátainkat a túloldalon?” kérdezte Bence, aki minden nap átszaladt a nagyijához.
A falu bölcse, Marci bácsi, megszólalt: „Ne búsuljatok, gyerekek! Ha összefogunk, együtt újraépíthetjük a hidat. Sosem szabad feladni, ha valami fontos elveszik!”
A gyerekek izgatottan kezdtek ötletelni, ki miben tudna segíteni. A szomszédok összegyűltek a tér közepén, ahol mindenki elmondta, mit hozhat hozzá a munkához. „Van egy erős kalapácsom!” jelentette ki Peti. „Az apukám tud fűrészelni!” mondta Anna boldogan. Az anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák mind-mind hozzátették a magukét, legyen az szerszám, fa, étel vagy éppen jókedv.
Pár nap múlva megérkezett a városból egy mérnök, Zsófi néni, aki modern tervet rajzolt az új hídhoz. „Ez a híd még erősebb lesz az előzőnél!” jelentette ki. „Használhatunk új, könnyű, de erős anyagokat, hogy a híd sokáig bírja, és a legnagyobb vihar sem ártson neki.”
A falusiak először kicsit féltek az ismeretlen anyagoktól, de Zsófi néni minden kérdésre türelmesen válaszolt. „Tényleg nem szakad le?” kérdezte Dani. „Biztos, hogy a hídon átmehet a traktor is?” aggódott Jóska bácsi. „Ne féljetek, együtt mindent kipróbálunk!” mosolygott Zsófi néni.
A munka hetein át együtt dolgozott mindenki, kicsik és nagyok. A gyerekek szöget gyűjtöttek, a felnőttek deszkákat fűrészeltek, a nagymamák pedig finom pogácsát sütöttek a dolgozó csapatnak. Együtt énekeltek, meséltek, és minden nap egy picit közelebb jutottak a híd elkészültéhez.
A nagy napon, mikor elkészült az új Barátság Hídja, egész falu ünnepelni kezdett. Zászlókat tűztek ki, virágokat raktak a korlátra, és egy hatalmas tortát is sütöttek. Panni és Bence kézen fogva vezették át az első sétát a hídon, mögöttük jöttek a többiek, mosolyogva, énekelve. „Most már újra együtt lehetünk!” kiáltotta Panni boldogan.
„Ez a híd nem csak fa és fém” – mondta Marci bácsi. „Ez a híd a mi szeretetünkből, összefogásunkból készült. Mindenki, aki átsétál rajta, érezheti, mennyire fontos egymásnak segíteni.”
Az új híd a falu szívévé vált. Nem volt, aki ne mesélte volna el, hogyan segített, kinek segített, vagy hogy ki nevettette meg a többieket a nehéz időkben. A gyerekek új játékokat találtak ki a hídon, a felnőttek pedig gyakran üldögéltek rajta, s beszélgettek a naplementében. Az emberek megtanulták, hogy együtt minden könnyebb, s hogy a szeretet és a barátság a legnagyobb erő, amire mindig számítani lehet.
Így történt hát, hogy a Barátság Hídja újraépült, s a falu lakói újra boldogok lehettek.
Ez így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
