Három kis béka kalandjai a tóparton kezdődnek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, csillogó vizű tó, amelynek a partján három kis béka éldegélt. A három jóbarát, Bercike, Lilikó és Zöldi, igazi huncut csapatot alkottak. Naphosszat ugrándoztak, versenyeztek a nádas között, és kergették a csillogó szitakötőket.
Egyik nap, amikor a nap már magasan járt az égen, Bercike felkiáltott: „Nézzétek, mennyi vízi bogár! Ma én eszem a legtöbbet!” Lilikó erre vidáman válaszolt: „Majd meglátjuk, ki lesz gyorsabb!” Zöldi pedig inkább a tó szélén maradt, és a hűs vizet fröcskölte a többiekre.
A békák így nap mint nap együtt játszottak, sosem unatkoztak egymás társaságában.
A gólya megérkezése: veszély a békák számára
Egy reggel azonban valami különös történt. Zöldi hallott egy furcsa surrogást a nádas felől. „Mi lehet ez a hang?” kérdezte aggódva. Abban a pillanatban egy hatalmas, fehér madár lépett ki a bokrok mögül. Az új jövevény nem volt más, mint egy gólya, akit a tó békés csendje csalogatott ide.
A három kis béka rémülten bújt össze. Lilikó suttogta: „Anyukám mesélte, hogy a gólyák szeretik a békákat… de nem játszani!” Bercike már-már sírva fakadt: „Mit tegyünk? Nem akarok a gólya vacsorája lenni!”
A gólya lassan lépkedett a vízparton. Észrevette a riadt békákat, és megszólalt: „Jó napot, kis békák! Nem láttatok valahol egy nagy szitakötőt? Nagyon megéheztem!”
A békák cseles menekülési terve
A három barát gyorsan összedugta a fejét. Zöldi megszólalt: „Kitaláltam valamit. Csak azt kell tennünk, amit a tavalyi teknős csinált, amikor meglátta a vidrát.” Lilikó kíváncsian nézett rá: „Mit csinált a teknős?” Zöldi halkan elmagyarázta, hogy a teknős úgy tett, mintha ő egy nagy, félelmetes lény lenne, és a vidra ijedtében elszaladt.
Lilikó felkapott egy nádszálat, Bercike a hátára vette Zöldit, és együtt előbújtak a fű közül. „Óriás békák vagyunk! Elűzünk minden gólyát a tavunkról!” kiáltotta Bercike, miközben Lilikó a nádszállal hadonászott, mintha veszélyes fegyver lenne.
A gólya meglepődve nézte a kis csapatot. Nem gondolta volna, hogy a békák ilyen bátrak és furfangosak lehetnek. „Hát ilyen nagyra nőttetek, mióta utoljára itt jártam?” kérdezte csodálkozva.
Tanulságos találkozás a gólyával
Bercike remegő hangon visszafelelt: „Igen, mi vagyunk a tó legbátrabb és legnagyobb békái!” A gólya elmosolyodott, és így szólt: „Látom, okosak vagytok. Nem bántalak titeket, csak nagyon éhes vagyok.”
Lilikó ekkor megsajnálta a gólyát. „Tudod mit? A tó túloldalán rengeteg halacska van. Azokat könnyen megfoghatod, és akkor mi is biztonságban maradunk.” Zöldi bólintott: „Igen, a halak nagyon finomak, és gyorsak, de te ügyes vagy!”
A gólya elgondolkodott, majd így felelt: „Köszönöm, kedves békák. Nem gondoltam volna, hogy ilyen barátságosak tudtok lenni. Megfogadom a tanácsotokat, és átrepülök a tó túlpartjára.”
Barátság, bátorság és a meséből levont tanulság
A gólya elrepült, a békák pedig boldogan ugráltak egyet a parton. „Lám, milyen jó, hogy összetartottunk!” nevetett Lilikó. Bercike hozzátette: „És milyen jó, hogy kedvesek voltunk a gólyához. Ő sem bántott minket.”
Zöldi így szólt: „Mindig jó, ha bátrak vagyunk, de még jobb, ha barátságosak és segítőkészek maradunk.”
Azóta is mondják a tóparti békák, hogy a bátorság és a jószívűség mindig meghozza a gyümölcsét, és néha még a legnagyobb veszélyből is barátság születhet.
Így történt, ahogy mondtam, igaz is volt, mese is volt. Talán így volt, talán nem, de ilyen szép mese lett belőle!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
