Volt egyszer egy kis falu a hegyek között, ahol minden évben nagy örömmel készültek a farsangra. Ebben a faluban élt egy kíváncsi és kedves kislány, Lili. Lili mindig nagyon várta a farsangi bált, mert ilyenkor mindenki maszkot húzott, vidám táncokat tanultak, és még a legkomorabb ember is mosolygott. Az idei farsangon azonban valami különleges történt: a falu bölcs öregje, Ilona néni mesélt a gyerekeknek az angyalálarc eredetéről.
– Tudjátok, gyerekek, réges-régen, amikor még az emberek jobban hittek a csodákban, a farsangon nemcsak boszorkányok és hercegek jelentek meg – kezdte Ilona néni a mesét –, hanem angyalarcokat is viseltek, hogy emlékeztessék egymást a szeretetere és jóságra.
A gyerekek kíváncsian hallgatták, de Lilinek egy kérdés motoszkált a fejében.
– De miért pont angyalarc, Ilona néni? – kérdezte Lili.
– Azért, kicsim – mosolygott az öregasszony –, mert az angyalálarc azt jelenti, hogy mindannyian lehetünk jók egymáshoz, és a legnehezebb pillanatokban is segíthetünk egymásnak.
Lili szíve megtelt örömmel. Elhatározta, hogy ebben az évben angyalarcot fog viselni a bálon, és azt is eldöntötte, hogy saját kezűleg készíti el.
Otthon elővette a dobozát, amiben mindenféle anyagokat tartott, mert szeretett kézműveskedni. Eszébe jutott, hogy Ilona néni azt mondta, az angyalarc bármilyen anyagból elkészülhet, csak a szív legyen benne.
Kivett kartonpapírt, egy régi fehér kendőt, néhány tollat, csillámport és egy pár gyöngyöt.
– Anya, segítesz nekem? – kérdezte.
– Persze, Lilikém – válaszolta édesanyja –, nézzük csak, miből készíthetünk szép angyalarcot!
Először kivágtak egy ovális formát a kartonból, aztán ráhelyezték a kendőt, hogy puha és fehér legyen az alap. Lili ragasztóval rögzítette, majd két kerek lyukat vágott, hogy lásson a maszkból.
– Most jöhetnek a tollak! – kiáltotta izgatottan. Egyesével ragasztották a tollakat a maszk tetejére, mintha csak igazi angyalszárnyak lennének. A gyöngyökből egy kis koronát formáztak, a csillámpor pedig úgy ragyogott rajta, mint a csillagok az égen.
– De szép lett! – csodálkozott el Lili.
– Azt mondom, angyalka, ez a legszebb álarc, amit valaha láttam – mondta édesanyja.
Másnap az óvodába is magával vitte az álarcot, hogy megmutassa a barátainak. A gyerekek köré gyűltek, és mind azt kívánták, bárcsak nekik is lenne ilyen szép angyalarcuk. Lili gondolkodott egy kicsit, majd így szólt:
– Szeretnétek velünk készíteni angyalarcot? Lehet kartonból, papírból vagy akár régi ruhából is, mindenki elkészítheti a magáét!
A gyerekek örömmel csatlakoztak. Volt, aki régi selyemkendőt hozott, mások aranyszínű szalagokat vagy színes gombokat tettek az álarcukra. Az óvó néni is segített, és rengeteg szép ötlettel gazdagította a munkájukat.
– Ragasszunk rá mosolygós szívecskét, hogy sose felejtsük el a szeretetet! – mondta Jancsi.
– Fessünk rá csillagokat is, hogy emlékeztessen az éjszaka fényeire! – javasolta Zsófi.
Mire elérkezett a farsangi bál ideje, az egész óvoda tele volt csodálatos angyalarcokkal. Lili nagyon büszke volt, különösen arra, hogy mindenki segített mindenkinek, és senki sem maradt ki a mókából.
A bálon Ilona néni is ott volt, mosolyogva nézte a gyerekeket, akik boldogan táncoltak maszkban. Lili odaszaladt hozzá.
– Nézd, Ilona néni, mindenki angyalarcot visel!
– Látom, Lilikém – simogatta meg a fejét Ilona néni –, így lesz a farsang igazán különleges: ha szeretettel fordulunk egymás felé.
Hazafelé menet Lili fáradtan, de boldogan gondolt vissza a napra. Megtanulta, hogy a legszebb álarc az, amit szeretetből és jóságból készítünk, és hogy az igazi mulatság az, ha mindannyian együtt nevetünk és alkotunk.
Így volt, igaz volt, egyszer volt, hol nem volt, ez bizony ilyen mese volt!
A farsangi angyalarc története megtanít minket arra, hogy a szeretet és a jóság mindig velünk lehet – néha csak egy kis álarc kell hozzá, hogy észrevegyük egymásban az angyalt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
