A csizmadia disznója
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis faluban egy csizmadia, akit mindenki csak János bácsinak hívott. János bácsi híres volt a falu környékén a szorgalmáról, de még inkább a jó szívéről. Voltak neki gyönyörű csizmái, amiket maga varrt, de volt egy különleges kincse is: egy kicsi, rózsaszínű malac, akit mindenki csak „Disznócskának” szólított.
A csizmadia feleségével, Ilonka nénivel élt egy aprócska házban, s minden reggel együtt keltek, hogy megetessék Disznócskát. A malac nem csak egy állat volt a háznál, hanem igazi családtag. Ha valaki szomorú volt a faluban, János bácsi és Ilonka néni csak megkérték Disznócskát, hogy röfögjön egyet-kettőt, s az emberek már nevettek is.
Főszereplők és a történet alakulása
Egy nap a falu polgármestere, nagy bajuszos ember, meglátta, hogy Disznócska milyen ügyesen meg tudja találni az elrejtett almákat a kertben. Gondolt egyet, s így szólt János bácsihoz:
– Hallod-e, csizmadia, neked ez a malac igazi csoda! Mi lenne, ha beneveznéd a falu vásárán a nagy ügyességi versenyre?
János bácsi mosolygott, de Ilonka néni aggódott:
– Jánoskám, mi lesz, ha Disznócskát kinevetik a nagyok? – kérdezte.
– Ugyan, Ilonkám, megmutatjuk, hogy a szépség és az okosság néha a legkisebbekben is ott lakozik! – felelte János bácsi.
Eljött a vásár napja, a tér zsúfolásig megtelt. Az emberek ujjongtak, amikor Disznócskát meglátták, ahogy ügyesen bóklászott az akadálypályán, s mindenki ámulva nézte, hogyan tudja megkeresni a legédesebb almákat. De az egyik gazdag gazda, aki mindig nagyra volt a saját disznóival, gúnyosan odaszólt:
– Ez csak egy kis falusi malac, ugyan mit tudna ő, amit az enyémek nem?
Disznócska azonban nem törődött a gúnyolódással. Bátran végigment a pályán, sőt, még egy kismadarat is megszabadított a kerítés közé szorult szárnyaktól. A falu népe tapsolt, és egyre többen suttogták: „Ez aztán egy okos disznó!”
A disznó jelentősége a falusi életben
Disznócska nem csak a vásár hőse lett, hanem a falu kis hőse is. A gyerekek a játszótéren arról beszéltek, hogy milyen jó, ha valaki nem csak nagy és erős, hanem kedves is. János bácsi minden este elmesélte, hogy Disznócska hogyan segített ma is valakinek – hol egy elgurult labdát tolt vissza, hol egy pityergő kislánynak adta az almáját.
A falusi életben mindenki tudta, hogy az állatokkal való bánás is mutatja, ki milyen ember. János bácsi mindig figyelt Disznócskára, sosem bántotta, mindig szeretettel szólt hozzá. Így a gyerekek is megtanulták, hogy a jóságot nem csak emberek, hanem állatok is megérdemlik.
Tanulságok és humor a mese világában
Egyszer, mikor a faluban nagy eső zúdult le, Disznócska beengedte az udvarába a többi állatot is, még a gazdag gazda gúnyolódó disznóját is. Ilonka néni nevetve mondta:
– Látod, Jánoskám, a mi Disznócskánk szíve legalább akkora, mint az egész falu!
János bácsi csak vakarta a fejét, s így szólt:
– A jó szív mindenkin segít, még azon is, aki néha csúfolódik!
A gyerekek ekkor már tudták, hogy Disznócska példája mutatja: érdemes segíteni, szeretni, és nem haragudni akkor sem, ha valaki először bántó volt.
Hogyan él tovább a történet napjainkban?
A faluban azóta is mesélik A csizmadia disznójának történetét. Amikor új gyerek születik, vagy valaki szomorú, csak annyit mondanak: „Ne búsulj, hiszen Disznócska is mindig megtalálja a módját, hogy jót tegyen!” A mese tovább él, a gyerekek álmaiban és a falu emlékezetében is.
Így tanulják meg a legkisebbek is, hogy jósággal, szeretettel, és egy kis bátorsággal minden nehézséget le lehet győzni.
Hát így volt, talán igaz volt, talán nem – de biztosan mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
