Volt egyszer egy kis cica, akit Mazsolának hívtak. Mazsola nem volt akármilyen cica. Szürke bundája volt, de a szemei úgy ragyogtak, mint két zöld dió. Ő nem a szokásos macskás dolgokat szerette; nem hajkurászott labdákat, és nem dorombolt folyton a radiátor mellett. Helyette szeretett a konyhában sündörögni, figyelte, ahogy a gazdija, a kedves Panni néni, finomságokat készít.
Panni néni gyakran sütött süteményeket, főleg diósat, mert a kert végében állt egy hatalmas diófa. A fa minden ősszel telis-tele volt ropogós, frissen hullott diókkal. Amikor Panni néni a diót törte a konyhaasztalon, Mazsola nagyokat pislogott, és halkan nyávogott, mintha csak azt mondaná: „Ugye, nekem is jut egy falat?”
Egy nap azonban egészen különös dolog történt. Panni néni elfelejtette becsukni a kamra ajtaját, ahol egy edényben éppen frissen pucolt diószemek várakoztak. Mazsola kíváncsian belopózott, és megszaglászta a diót. Az illata édes volt, az érintése sima és kemény. Először csak óvatosan megnyalogatta, aztán egy apró darabot a szájába vett.
– Hm! De finom! – gondolta magában a cica, és elmajszolta a diót, mintha mindig is ezt ette volna.
Attól a naptól kezdve Mazsola minden alkalommal, amikor csak lehetett, dió után kutatott. Nem érdekelte sem a tej, sem a hal, de még a hús sem – csak a dió! Panni néni pedig eleinte észre sem vette a dolgot, de egy reggel, amikor a dióbelet akarta a sütemény tésztába szórni, észrevette, hogy a felét valaki elmajszolta.
– Ejnye, hát ki járhatott itt? – kérdezte magától.
Aztán meglátta Mazsolát, amint az ablakpárkányon üldögélt, bajsza alatt egy apró diódarabbal. Panni néni először nagyon elcsodálkozott.
– Te kis huncut, hát te etted meg a diót? – nevetett Panni néni.
Mazsola csak dorombolt, és odabújt a gazdájához, mintha azt mondaná: „Bocsánat, de annyira szeretem!”
Panni néni ezután mindig félretett Mazsolának egy-két szem diót, amikor süteményt készített. Egyszer még a barátnőjének is elmesélte a bolhapiacon:
– Képzeld, az én cicám diót eszik! – mondta boldogan.
A barátnője hitetlenkedve csóválta a fejét: – Diót? Hát az meg hogy lehet?
De Mazsola szívesen bizonyította be mindenkinek, hogy igaz a történet. Ahogy előkerült a dió, már ott is termett, és hangos nyávogással kérte a jussát.
Egy napon azonban Panni néni elgondolkodott:
– Vajon jó a dió a cicáknak? Nem lesz tőle baja Mazsolának?
Elvitte hát Mazsolát a doktor nénihez, aki alaposan megvizsgálta.
– Kedves Panni, a dió egészséges, de csak nagyon keveset adjon neki! – mondta mosolyogva a doktor néni. – Nehogy Mazsola pocakja megfájduljon.
Így aztán Mazsola csak néha-néha kapott egy-egy kis darabka diót, de ezután minden cseppje annál finomabb volt számára. A cica, aki szerette a diót, igazi kis különlegesség lett a faluban. Mindenki ismerte Mazsolát, és ha valaki dióval jött Panni néniékhez látogatóba, mindig hozott egy szemmel a cicának is.
Volt, hogy Mazsola egy-egy diót elgörgetett a konyhából egészen a kertig, ahol aztán nagy komolyan elfogyasztotta egy meleg napsütéses padkán. Sokan nevettek rajta, amikor meglátták, de Mazsola sosem törődött vele. Boldogan dorombolt, és a gazdija ölében fekve álmodott diókról, diólevelekről, és kedves kis otthonáról.
Egy alkalommal, amikor a falu gyerekei meglátogatták Panni nénit, Mazsola is ott ült az asztalon. A gyerekek csodálkozva nézték, ahogy a cica óvatosan majszol egy kis diót.
– Mazsola, te vagy a legkülönlegesebb cica az egész világon! – mondta egyikük csodálattal.
Mazsola halkan dorombolt, és mindenkit szeretettel nézett. Hiszen a szeretet, a kedvesség és az elfogadás az, ami igazán fontos – még akkor is, ha valaki egy kicsit más, mint a többiek.
Így történt hát, hogy Mazsola, a diót kedvelő cica, mindenkit megtanított arra: szeressük egymást, fogadjuk el a különcségeket, és örüljünk az élet apró csodáinak.
Így volt, igaz volt, talán nem is volt – de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
