Ismerjük meg Mircit, a mindig álmos cicát
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis cica, akit Mircinekhívtak. Mirci bundája puha volt és szürke, szemei pedig úgy ragyogtak, mint a holdfény a sötét éjszakában. Mirci azonban különleges cica volt, mert mindenki másnál többet szeretett aludni. Míg a testvérei kergetőztek a kertben, Mirci legtöbbször egy meleg párnán szundikált, vagy a napfényben heverészett összegömbölyödve.
A szomszéd gyerekek sokszor csodálkoztak rajta: "Miért alszik ez a cica mindig?" – kérdezték egymástól. Gazdája, Anna néni, csak mosolygott, és megsimogatta Mirci fejét. "Talán Mirci álmaiban járja be a világot" – mondogatta ilyenkor.
Az első jelek: miért szeret Mirci aludni?
Már kiskorában is észrevették, hogy Mirci más, mint a többi cica. Amikor a testvérei hajnalban felébredtek, Mirci még csak a másik oldalára fordult, és halkan dorombolt, mintha a legszebb álmait álmodná. Anna néni egyszer megpróbálta játékegérrel csalogatni, de Mirci csak lustán kinyitotta a szemét, ásított egy nagyot, majd visszacsukta megint.
Egy nap Anna néni így szólt Mircihez: "Mondd csak, kicsi cica, miért szeretsz ennyire aludni?" Mirci csak pislogott, de ha beszélni tudott volna, azt mondta volna: "Az álmaimban tündérek kergetnek, virágok között játszom, és még a felhőkre is felmászom!"
Egy nap Mirci életében: szundik és álomképek
Egy átlagos nap Mirci számára úgy kezdődött, hogy a legnagyobb párnát választotta ki a kanapén. Miközben a házban reggeli készülődött, Mirci máris a második álmát álmodta. Néha-néha felébredt egy kis dorombolásra, vagy ha Anna néni halkan megsimogatta.
Délután, amikor a napfény besütött az ablakon, Mirci álmában pillangókat kergetett egy színes réten. Néha még a bajusza is remegett, vagy a lábával kapálózott, mintha tényleg futna. "Nézd csak, Mirci biztosan valami szépet álmodik!" – suttogta Anna néni, amikor észrevette.
Az este közeledtével a ház elcsendesedett, de Mirci még mindig a saját kis álomvilágában volt. Csak vacsoraidőben ébredt fel, de aztán újra álomba szenderült, ahol barátságos kutyákkal és csodás, puha párnákkal találkozott.
A gazdi próbálkozásai: hogyan ébresszük fel?
Anna néni szeretett volna többet játszani a cicájával, ezért mindenféle trükköt kipróbált. "Mirci, nézd csak, milyen szép új labda!" – mondta egy nap, de a cica csak ásított egy nagyot, és a farkával betakarta az orrát.
Máskor finom falatokkal próbálkozott: "Gyere, Mirci, hoztam neked csirkét!" Mirci ilyenkor kinyitotta a szemét, odasétált, megkóstolta a jutalomfalatot, majd visszafeküdt és újra elaludt.
Egyszer Anna néni vendégeket hívott, hogy együtt játszanak a cicával. A gyerekek nevetve mondták: "Mirci, kelj fel, menjünk kergetőzni!" De Mirci csak álmosan hunyorgott, majd elmosolyodott, mintha csak azt mondaná: "Játékkal is szép az élet, de az álmodozás még szebb!"
Mit tanulhatunk a sokat alvó cicáktól?
Mirci története megtanít minket arra, hogy mindenki másképp boldog. Van, aki futkározik egész nap, más inkább álmodozik. Mirci nem volt lustább a többinél, csak szerette az álmait, és a saját tempójában élte a világot. Anna néni és a gyerekek megtanulták elfogadni őt ilyennek, és még jobban szerették a kis cicát, mert különleges volt.
Így hát, ha legközelebb egy álmos cicát látsz, jusson eszedbe: mindenki másképp találja meg a boldogságot. Szeressük egymást úgy, ahogy vagyunk, mert az igaz szeretet elfogadó és türelmes.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
