Réges-régen, amikor a mezőkön még pacsirták énekeltek hajnalban, és a falusi udvarokon tyúkok kapirgáltak, élt egyszer egy bolondos legény egy aprócska faluban. A népmesék világa tele van különleges hősökkel, akik furfanggal, bátorsággal vagy éppen jószívűséggel győzik le a világ bajait. A bolondos legény, akiről most mesélek, nem volt sem különösebben bátor, sem túlságosan ügyes, de a szíve mindig a helyén volt, és soha nem félt segíteni másokon.
Népmeséinkben a bolondos legény sokszor tűnik fel, hiszen a magyar nép mindig is szerette azokat, akik egy kicsit mások, akik a maguk módján oldják meg a bajokat. Az ilyen hősök gyakran a legnagyobb akadályokon is túljutnak, hiszen a szeretet és a jóság sokszor többet ér, mint az erő vagy a vagyon.
Főszereplőnk jelleme: Mitől bolondos egy legény?
Hősünk, Palkó, a falu legkisebb legénye volt. Sokan furcsának tartották, mert sokszor beszélt az állatokhoz, cipő helyett néha csizmát húzott a fejére, és mindig azt mondta: „A világ szép, csak nézni kell, nem csak látni!” Az emberek nevetve mondták rá, hogy bolondos, de azok, akik ismerték, tudták, hogy szíve aranyból volt.
Egy téli estén, amikor a hó hangtalanul hullott, Palkó a kályha mellett üldögélt, s egyszer csak megszólalt a macskája, Mici.
– Palkó, miért nem vagy olyan, mint a többi legény?
Palkó elmosolyodott.
– Tudod, Mici, a világon kell egy-két bolondos legény is, akik megmutatják, hogy nem csak a komoly dolgok fontosak!
Kalandok és próbák: A bolondos legény útja
Egy reggel hír érkezett a faluba: a közeli erdőben valami különös történt, a patak vize eltűnt, és a falu kútja is kiszáradt. Senki sem tudta, mit tegyen. A legnagyobb, legerősebb legények is csak tanácstalanul vakarták a fejüket.
Palkó azonban fogta a botját, a tarisznyájába kenyeret tett, és elindult az erdő felé. Az út mentén egy kicsi nyúl sírdogált.
– Miért sírsz, nyuszikám? – kérdezte Palkó.
– A vizecske eltűnt, szomjas vagyok! – felelte a nyúl.
Palkó elővette kulacsát, adott inni a nyúlnak, s így szólt:
– Ne félj, megkeresem, hová lett a víz, hogy mindenki ihasson!
Ment, mendegélt, mígnem egy nagy tóhoz ért, melynek partján egy öreg béka szomorkodott.
– Miért vagy szomorú, béka koma? – kérdezte Palkó.
– Minden vizet elvitt a gonosz vízi sárkány, most senki sem tud itt élni! – mondta a béka.
Palkó nem félt, hanem bekopogott a sárkány barlangjába.
– Jó napot, vízi sárkány! – köszönt illedelmesen.
A sárkány előbújt nagyot ásítva.
– Mit akarsz, te bolondos legény? – kérdezte morcosan.
– Csak annyit, hadd hozzanak a lények vizet a faluba, mert mindannyian szomjaznak.
A sárkány elnevette magát.
– És mit adsz cserébe?
Palkó gondolkodott, majd elővette a tarisznyájából a kenyeret.
– Itt van, ezt neked adom, cserébe engedd vissza a vizet!
A sárkány először furcsán nézett, de aztán megkóstolta a kenyeret. Olyan finom volt, hogy a sárkány orcája elmosolyodott.
– Ilyen finom kenyeret sose ettem! – mondta jókedvűen. – Legyen hát, visszaadom a vizet.
A víz újra csobogni kezdett a patakban, a falusiak örömmel ittak, s hálásak voltak Palkónak.
Tanulságok és üzenetek a népmesében
Palkó nem volt erős vagy bátor, de szíve tele volt szeretettel. Segített a nyúlnak, beszélt a sárkánnyal, és mert a jóságot választotta, minden baj megoldódott.
– Látod, Mici – mondta otthon a macskájának –, elég egy falat kenyér és egy jó szó, hogy a legnagyobb baj is elmúljon!
A bolondos legény alakja a mai kultúrában
Ma is sok helyen mesélnek bolondos legényekről. Ők az igazi hősök, akik szeretettel, jósággal, nevetéssel oldják meg a problémákat. Akik megmutatják, hogy a világ legszebb dolga a segítőkészség, s hogy kicsit bolondosnak lenni néha a legnagyobb ajándék.
Így volt, igaz volt, tán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
