Cirmos reggele: egy furcsa cipő a verandán
Cirmos, a kíváncsi kiscica, egy nap egészen szokatlan dologra ébredt. A nap sugarai már bekukucskáltak a kis ház ablakán, de Cirmos még csak ásított egy nagyot, aztán feltornázta magát az ablakpárkányra. Szerette nézni, ahogy a világ felébred. De ezen a reggelen valami különös dolog történt.
Ahogy Cirmos kikukucskált a verandára, meglátta, hogy ott hever egy cipő. De ez a cipő nem olyan volt, mint amilyet a gazdája, Marci, viselni szokott. Ez a cipő ragyogott, színes madzagok lógtak róla, és kicsit olyan volt, mintha apró csillagok is szikráztak volna rajta. Cirmos óvatosan leosont a verandára, és megérintette a cipőt a mancsával. Az abban a pillanatban megmozdult!
A repülő cipő titka: honnan érkezhetett?
Cirmos hátraugrott meglepetésében. „Hát te ki vagy?” – kérdezte a cipőtől, bár tudta, hogy cipők általában nem válaszolnak. De ez a cipő más volt.
„Jó reggelt, Cirmos!” – szólt egy vidám hang a cipőből. „Én vagyok Koppanó, a repülő cipő! Azért jöttem, hogy kalandra hívjalak.”
Cirmos pislogott néhányat. „De hogyan tud egy cipő beszélni és repülni?” – kérdezte ámulva.
„Minden cipő tud repülni, ha barátság van a szívében” – válaszolta Koppanó, majd felemelkedett a verandáról. „Ülj csak rám, és elviszlek egy különleges helyre!”
Kaland a levegőben: Cirmos első utazása
Cirmos bízott Koppanóban, így óvatosan beleült a cipőbe. Egy pillanat múlva már repültek is! Alattuk a fák lombjai, a házak és a kertek egyre kisebbek lettek, ők pedig feljebb és feljebb szálltak a kék égen át.
„Jaj, de csodás innen minden!” – kiáltotta Cirmos boldogan, miközben a szél cirógatta a bundáját. „Hová megyünk?”
„Oda, ahol a legnagyobb szükség van a szeretetre és a bátorságra” – felelte Koppanó. „Figyeld csak!”
Ahogy átrepültek egy kis erdő felett, Cirmos észrevett egy szomorú nyuszit egy fa tövénél. A cipő leszállt mellé.
„Miért vagy ilyen egyedül?” – kérdezte Cirmos kedvesen a nyuszitól.
„Elvesztettem a nyakláncomat, és senki sem segít megtalálni” – sírdogált a nyuszi.
„Ne aggódj, együtt biztosan megtaláljuk!” – mondta Cirmos, és elkezdte keresni a nyakláncot a bokrok alatt.
Barátság és bátorság: Cirmos új ismerősei
Egyszer csak a bokor mögül előbukkant egy kis süni.
„Talán én láttam valamit csillogni a fűben” – mondta, és a mancsában ott volt a nyuszi elveszett nyaklánca.
„Köszönöm, hogy segítettetek!” – örült meg a nyuszi. „Olyan jó, ha van, aki segít.”
Cirmos mosolygott. „Látod, együtt minden könnyebb.”
A három kis állat összebarátkozott, és Koppanó meghívta őket, hogy repüljenek együtt egy kicsit. A süni először félt, de Cirmos bátorította.
„Ne aggódj, én veled leszek!” – mondta Cirmos, és együtt szálltak fel a cipővel a magasba.
A kis süni először remegett, de aztán nevetni kezdett a szélben, és már nem félt többé.
Visszatérés haza: mit tanult Cirmos a kalandból?
Végül Koppanó visszavitte Cirmost a verandára. Már esteledett, a nap lebukott a domb mögött.
„Köszönöm, hogy elhoztál erre a csodás utazásra!” – mondta Cirmos hálásan.
„Nekem öröm, ha segíthetek barátságot kötni és bátornak lenni” – válaszolta Koppanó, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Cirmos boldogan bújt be a puha takaró alá, és arra gondolt, hogy milyen jó érzés segíteni másokon, és hogy a barátság, meg a bátorság sokszor csodákat hozhat.
Így volt, igaz volt, de talán mégsem – hiszen ez csak egy mese! De akinek szeretet van a szívében, az igazán repülni tud, akár egy különös, csodás cipővel is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
