Egy különleges cica szokatlan szenvedélye
Volt egyszer egy kicsi falu szélén egy sárga-fehér cica, akit Cirminek hívtak. Cirmit mindenki szerette a környéken, hiszen vidám, kíváncsi, játékos cica volt, aki mindig új dolgokat fedezett fel. De Cirminak volt egy különleges szokása, amitől minden más cicától különbözött: ő imádta a mézet.
A legtöbb cica a tejet szereti, vagy a puha párnán lustálkodni, de Cirmit valahogy mindig a konyha felé vonzotta a mézesüveg illata. A gazdája, Marika néni, sokszor csodálkozott rajta, de igazából sosem vette komolyan, hogy egy cica mézet akar enni. Pedig Cirmit minden reggel ott találták a mézesüveg mellett, és néha még egy-egy cseppet is sikerült megnyalnia.
Hogyan fedezte fel a cica a méz édes ízét?
Egy esős tavaszi napon történt, hogy Marika néni elfelejtette visszatenni a méz fedelét. Cirmit az édes illat az asztalhoz csalogatta. Óvatosan felugrott a székre, majd az asztalra lépett, és orrával beletúrta a mézesüveget. Egy kicsi csepp ráesett a bajszára. Megnyalintotta, és a szeme elkerekedett a csodálkozástól.
„Ez nagyon finom! Mi lehet ez az édes csoda?” – kérdezte magától Cirmi, és még egy kicsit megkóstolt. Az íz olyan volt, mintha a napsugár és a virágok illata egyszerre simogatná meg nyelvét. Ettől a naptól kezdve Cirmi szinte minden nap megpróbált egy kis mézhez jutni.
Kalandok a mézzel: mókás és tanulságos pillanatok
Egyik nap a kisfiú, Peti, aki gyakran járt át Marika nénihez játszani, észrevette, hogy Cirmi a méz körül sündörög. Elnevette magát és így szólt: „Cirmi, te igazán különleges cica vagy! Nem akarsz inkább halat vagy csirkét enni?” Cirmi csak dorombolt és bújt Petihez, mintha azt mondaná: „A méz nekem különleges csemege!”
De nem mindig volt olyan egyszerű a mézhez jutni. Egy alkalommal Marika néni bezárta az üveget, és Cirmi csak szimatolhatott. Máskor a méz egy kicsit a mancsára ragadt, és egész nap azzal bajlódott, hogy lenyalja minden cseppjét.
Egy délután Cirmi a kertben játszott, amikor egy méhecskével találkozott. A méhecske barátságosan zümmögött körülötte. „Szervusz, cica! Tudod, hogy a mézet mi, méhek készítjük?” – szólt a méhecske. Cirmi elcsodálkozott: „Igazán? Nagyon ügyesek vagytok!” A méhecske csak kacsintott, aztán elrepült egy virághoz.
A gazdi reakciója: aggódás vagy nevetés?
Marika néni eleinte aggódott, hogy vajon jót tesz-e a cicának a méz. Megkérdezte az állatorvost, aki azt mondta, hogy egy kicsi méz nem árt, de túl sokat nem szabad adni neki. Ezután Marika néni mindig figyelt, hogy csak egy kis cseppet kapjon Cirmi, és mindig mosolyogva nézte, ahogy a cica boldogan nyalja a mézet.
„Mit csinálsz már megint, Cirmikém? Nem lesz ragacsos a bajszod?” – kérdezte nevetve Marika néni. Cirmi ilyenkor csak dorombolt, és eszébe sem jutott, hogy vége legyen a mézes kalandoknak.
Mit tanulhatunk a cicától és a méz szeretetéről?
Cirmi története megtanít bennünket arra, hogy a kíváncsiság nem mindig rossz dolog. Néha épp a legszokatlanabb dolgokból tanuljuk a legtöbbet. Cirmi megtanította, hogy legyünk bátrak, próbáljunk ki újdonságokat, de mindig figyeljünk oda, hogy ne vigyük túlzásba.
A méz szeretete pedig arra emlékeztet, hogy nem kell mindenben ugyanolyanoknak lennünk, hiszen mindannyian különlegesek vagyunk. Ha szeretettel és megértéssel fordulunk egymáshoz, még a legfurcsább szokások is örömteli pillanatokat hozhatnak.
Így történt, igaz volt, szép mese volt! Vagy talán mégsem volt igaz, de ilyen mese mégis csak egy van!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
