Egy különleges róka: bemutatkozik Csuklóka
Volt egyszer egy kicsi erdő, ahol a fák zöldebbek voltak, mint bárhol máshol, s a madarak mindig vidáman csicseregtek. Ebben az erdőben élt egy különleges róka, akit mindenki csak Csuklóka néven ismert. Csuklóka bundája rozsdavörös volt, a farka vastag és bolyhos, de legfőképp arról volt nevezetes, hogy soha egy pillanatra sem tudta abbahagyni a csuklást.
Minden reggel, amikor felkelt, egy halk csuklás kíséretében nyújtózott. Amikor játszani ment a tisztásra, a csuklásával mindig megnevettette a többi állatot. Csuklóka azonban néha kicsit szomorú lett emiatt, hiszen szeretett volna olyan csendes lenni, mint a többi róka.
Az első csuklás: hogyan kezdődött minden?
Egy őszi reggelen, mikor a harmat még csillogott a leveleken, Csuklóka édesanyja finom szederlekvárt főzött. – Gyere, kóstold meg, Csuklóka! – hívta. Csuklóka nagyot kortyolt a forró teából, és hirtelen: „Csuk!” – megcsuklott. Először azt hitte, csak egyszeri dolog, de a csuklás nem akart elmúlni.
– Ó, kedveském, talán túl gyorsan ittad! – aggódott anyukája. Csuklóka összerezzent, de csak mosolygott. – Semmi baj, anyu, biztosan hamarosan elmúlik – válaszolta, de a csuklás egész nap vele maradt. Így kezdődött minden: azóta Csuklóka csuklott minden reggel, délben és este.
Barátok és megoldások: segítők a bajban
Csuklóka barátai, a mókus Cili, a nyúl Bende és a bagoly Tódor mind segíteni akartak. Egyik nap összegyűltek a nagy tölgyfa alatt, hogy kitaláljanak valamit.
– Próbáld meg visszatartani a lélegzeted! – javasolta Bende. Csuklóka nagy levegőt vett, de „Csuk!” – a csuklás csak folytatódott.
– Igyál egy nagy pohár vizet hátrafelé! – szólt Cili, aki sok furcsa dolgot hallott már az erdőben. Csuklóka megpróbálta, de inkább csak nevetést váltott ki a többiekből.
Tódor bölcsen megvakarta a csőrét: – Néha a csuklás azért jön, mert valami különleges vagy benned. Lehet, hogy ezt kell megtanulnunk elfogadni.
A csuklás titka: mitől nem múlt el?
Teltek a napok, és Csuklóka minden csodaszert kipróbált: ugrált hármat bal lábon, fejen állt, sőt, még varázsigéket is mondott. De a csuklás nem múlt el. Egy este, amikor a csillagok fényesen ragyogtak, Csuklóka leült a patak partjára. Hallgatta a víz csobogását, és egy pillanatra elfelejtette a csuklást.
Ekkor megjelent mellette az öreg teknős, aki ritkán hagyta el a tópartot. – Tudod, Csuklóka – szólt halkan –, néha azt, amitől különbözőek vagyunk, el kell fogadnunk. A csuklásod mindig mosolyt csal az arcokra, és a barátaid szeretnek így is.
Csuklóka elgondolkodott. – De mi van, ha valaki kinevet? – kérdezte bizonytalanul.
– Aki igazán szeret, az nem nevet rajtad, hanem veled nevet – mondta bölcsen a teknős.
Elfogadás és vidámság: Csuklóka tanulsága
Másnap Csuklóka nagy mosollyal ébredt. Még mindig csuklott, de már nem bánta. Játszott a barátaival, segített a többi állatnak, és amikor valaki rákérdezett a csuklásra, csak megvonta a vállát: – Ez vagyok én, Csuklóka, a csukló róka!
Egyre többen szerették, mert kedves, segítőkész és vidám volt. Rájött, hogy nem kell szégyellnie, amitől más, mert így lett igazán szerethető. És amikor együtt nevettek a csuklásán, mindenki boldogabb lett az erdőben.
Így hát, ha legközelebb valami furcsaságot fedezel fel magadban, jusson eszedbe Csuklóka, aki mindig csuklott, de mindig szeretett és szeretve volt.
Így volt, igaz is volt, talán nem is volt, így mesélem most e mesét – s talán egyszer mégis igaz lesz!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
