Erdőszélen, egy csöndes, zöldellő tisztáson élt egy bolyhos, fehér kis nyúl, akit mindenki csak Bercinek hívott. Berci nem volt különösebben gyors vagy ügyes, de mindig mosolygott, és mindenkit szeretettel üdvözölt, akivel csak találkozott. Szerette a virágokat, szívesen hallgatta a madarak énekét, és órákig el tudott nézelődni a méhecskék dolgos röptét figyelve.
Egy reggelen, amikor Berci a kedvenc sárgarépáját majszolta, különös izgalom lett úrrá az erdőn. A mókusok, őzikék és sündisznók mind arról beszéltek, hogy közeleg a nagy Erdő Széli Futóverseny. Ez minden évben nagy esemény volt, ahol az állatok összemérték gyorsaságukat.
— Jaj, Berci! — szaladt oda hozzá Panni, a kis mókus. — Idén te is indulj a futóversenyen! Már mindenki beírta magát!
Berci azonban csak megrázta a fejét.
— Nem szeretnék versenyezni, Panni — mondta halkan. — Inkább drukkolok nektek a pálya széléről.
A hír gyorsan elterjedt az erdő lakói között. Sokan nem értették Berci döntését. A kis őzike, Bogi, kíváncsian kérdezte:
— De miért nem akarsz versenyezni, Berci? Hiszen olyan jó móka együtt futni!
Berci szégyenlősen lehajtotta a fejét.
— Azért, mert én nem vagyok elég gyors, és nem szívesen versengek másokkal. Azt szeretem, ha együtt játszunk, nem azt, ha valaki mindig nyer, a másik meg szomorú lesz.
A barátai egy darabig csak nézték, majd halkan összesúgtak.
— Lehet, hogy igaza van — szólt Tomi, a sündisznó. — Tavaly én is nagyon szomorú voltam, amikor utolsónak értem be.
De voltak, akik bátorítani próbálták Bercit. Panni így szólt:
— De hát nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel! Játszani jó, és együtt lenni a legjobb!
Berci azonban hajthatatlan maradt. Megígérte, hogy ott lesz a versenyen, de csak szurkolóként.
Eljött a verseny napja. A pálya szélén már gyülekeztek a nézők, madarak csiripeltek, rókák tapsoltak. Berci is ott állt, füleit hegyezve, és minden indulónak drukkolt.
A verseny közben egy kis őzike, Bogi elesett, és sírva fakadt. Berci azonnal odaszaladt hozzá.
— Semmi baj, Bogi, segítek! — simogatta meg a fejét. — A játék akkor is játék, ha nem érsz be elsőnek, és én itt vagyok veled.
Bogi elmosolyodott, könnyeit letörölte, és együtt sétáltak tovább a pályán. Nem rohantak, nem versenyeztek. Út közben virágot szedtek, mókusokat csodáltak, és sokat beszélgettek.
A verseny végén mindenki éljenzett nekik. Mert bár utolsónak értek be, mégis ők voltak a legboldogabbak.
— Látod, Berci — mondta Panni —, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat. Te pedig megmutattad, hogy a barátság sokkal fontosabb, mint a győzelem.
Aznap este az egész erdő Bercit dicsérte. Senki sem haragudott rá, amiért nem versenyzett. Sőt, sokan úgy érezték, jövőre inkább szaladgálnak, játszanak a mezőn, és örülnek egymás sikerének, mintsem hogy izguljanak, ki lesz első.
Berci boldogan hajtotta álomra a fejét, mert tudta, hogy ő így is fontos része az erdő közösségének. És most már a többiek is értették: a szeretet és a jó szív sokkal többet ér, mint a futásban elért első hely.
Ez a mese arra tanít minket, hogy nem mindig a verseny és a győzelem a legfontosabb. A szeretet, az egymásra figyelés, és a barátság az, ami igazán boldoggá tesz minket. Berci példája megmutatja, hogy bátran lehetünk önmagunk, és segíthetünk másokon, amikor csak tudunk. Hiszen az életben nem mindig az a győztes, aki elsőnek ér célba, hanem az, aki szeretettel van mások iránt.
Így hát volt, aki volt, mesében volt, s ha igaz volt, az erdő lakói máig is boldogan élnek, mert megtanulták, hogy a jóság mindennél fontosabb.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
