A csigafiú, akit mindenki csak Csigónak hívott, izgatottan ébredt azon a reggelen, amikor már csak három nap volt karácsonyig. A nap sugarai arany pöttyöket rajzoltak a házikójára, ahogy kikukucskált az ajtón. – Vajon milyen lesz az idei karácsony? – gondolkodott, miközben végiggurult a nedves fűszálak mentén.
Csigó szerette a karácsonyt, mert ilyenkor mindenki kedvesebb volt, illatozott a fenyő, és a barátai is meglátogatták. De idén szeretett volna valami különlegeset csinálni. – Idén én is meglepem a barátaimat ajándékkal! – jelentette ki magának, és ettől még izgatottabb lett.
A kertben már mindenki készülődött. A Pillangólány színes faleveleket gyűjtött, hogy díszt készítsen belőlük, a Hangya bácsi pedig tobozokat és bogyókat cipelt a kis kunyhójába. – Szia, Csigó! – köszöntötték vidáman az állatok. – Te mit csinálsz ma? – kérdezte a Katicabogárka.
– Ajándékokat keresek a barátaimnak, és szeretnék díszíteni is! – mondta Csigó, és elindult, hogy szép dolgokat találjon.
A kert tele volt kincsekkel. Egy bokor alatt csillogó harmatgyöngyöt talált, amit egy pók hálójára akasztott. – Ez csodaszépen ragyog! – gondolta. Aztán talált egy apró, piros bogyót, amit a Katicabogárkának szánt. – Olyan piros, mint te! – mondta neki később Csigó.
De nem minden ment egyszerűen. Amikor egy különleges levéldarabot akart leszakítani, hogy a Pillangólánynak adja, a szél elfújta a levelet. – Ne bánkódj, Csigó! – vigasztalta a Hangya bácsi. – A legszebb ajándék az, amit szívből adunk, nem az, amit a szél hoz vagy visz.
Csigó végül egy kagylóhéjat talált, amit a tó partján fedezett fel. – Ez tökéletes lesz a Csiga mamának – gondolta. Óvatosan a házába vitte, és a kis polcára tette, hogy majd karácsonykor átadja.
Eljött a karácsony estje, és mindenki összegyűlt egy nagy bokor alatt, ahol a legszebb díszek lógtak. A madarak énekeltek, a hangyák finom morzsákat hoztak, a tücskök pedig zenéltek. Mindenki hozott egy apró ajándékot, és sorra adták át egymásnak.
– Ez a piros bogyó neked, Katicabogárka! – mondta Csigó, mire a katicabogár boldogan ölelte meg.
– Neked, Pillangólány, ezt a harmatgyöngyöt hoztam – folytatta, és a pillangó szárnyaira akasztotta a ragyogó gyöngyöt.
A Hangya bácsi pedig egy fehér virágszirmot kapott Csigótól, amit nagyon megköszönt. – Köszönöm, Csigó! A legkedvesebb ajándékot adtad nekem.
Csigó szíve tele lett örömmel. De még tartogatott egy meglepetést. Megköszörülte a torkát, és így szólt: – Van valami, amit mindannyiótoknak szeretnék adni! – Elővette egy apró papírdarabot, amit maga festett, és rajta ez állt: „Szeretetből a legtöbb mindenkinek jut!” Mindenki köré gyűlt, és közösen olvasták fel a feliratot.
A karácsony este csodálatosan telt. Mindenki jókedvű volt, énekelt és nevetett. Csigó rájött: nem az a fontos, hogy mekkora egy ajándék, hanem az, hogy szeretettel adja az ember – vagy a csiga.
Amikor az este végén hazatért, Csigó anyukája megölelte. – Nagyon büszke vagyok rád, Csigó – suttogta. – Ma te voltál a legkedvesebb a kertben.
Csigó boldogan bújt a meleg házába. – Ez volt életem legszebb karácsonya – sóhajtotta, és már álmodott is arról, hogy jövőre ismét együtt ünnepelnek.
Így történt, hogy a csigafiú megtanulta: a szeretet és a jóság az igazi ajándék. És hogy a legkisebbek is adhatnak nagy örömöt másoknak, ha a szívükből jön, amit adnak.
Így volt, így igaz, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
