A gyémántmező boszorkánya legendájának eredete
Egyszer, messze-messze, ott, ahol a hegyek csúcsain csillog a hó, egy titokzatos rét terült el, amit mindenki csak Gyémántmezőnek nevezett. Ez a rét nem volt akármilyen: a fűszálak között ezer apró, szikrázó gyémánt ragyogott, mint megannyi csillag az égen. A falvakban a gyerekek azt mesélték, hogy a rét közepén egy kis házikó áll, amelyben a gyémántmező boszorkánya lakik.
Nem volt ő olyan boszorkány, amilyenekről a régi, félelmetes mesék szólnak. Őt mindenki szerette. Olyan régi volt már, hogy még a rét legöregebb fája sem emlékezett arra, mikor érkezett. Azért hívták boszorkánynak, mert különös varázserővel bírt, amit mindig a jóra használt.
Kik voltak a gyémántmező titokzatos lakói?
A gyémántmező nemcsak a boszorkány otthona volt, hanem sok más kedves, különös lényé is. Ott lakott a cserfes Cincér család, akik minden este gyémántcsillanásban fürödve meséltek egymásnak történeteket. Volt ott egy kedves nyúl, Bóbita, aki úgy ugrándozott a gyémántokon, mintha azok csak harmatcseppek lennének. A legjobb barátja egy színes pillangó, Pille, aki minden reggel virágszirmokat hintett a boszorkány ablaka elé.
A gyerekek gyakran odasettenkedtek a mező szélére, hogy hallgassák a lakók énekét. Egy nap a kis Sári, aki mindig a legkíváncsibb volt, elhatározta, hogy közelebb merészkedik.
A boszorkány varázsereje és misztikus képességei
Amikor Sári a házikóhoz ért, a boszorkány az ajtóban várta, mintha pontosan tudta volna, hogy vendége érkezik. Mosolyogva intett neki.
Gyere csak, Sári! mondta kedves hangon. Tudom ám, hogy szereted a gyémántmező csillogását.
Sári bátortalanul lépett közelebb. – Tényleg te varázsoltad ide ezeket a gyémántokat? – kérdezte.
A boszorkány elnevette magát, és körbetekintett a réten. – Nem én varázsoltam ide őket, hanem a szeretet és jóság. Ha valaki jó szívvel jár a mezőn, minden lépése nyomán egy új gyémánt születik.
– Akkor ezért olyan szép itt! – csodálkozott Sári.
– Pontosan – bólintott a boszorkány. – És tudod, mi a legerősebb varázserő? Az, ha segítesz másokon, ha összefogtok, ha szerettek.
Híres találkozások a gyémántmező boszorkányával
Volt, hogy egy szomorú őzike eltévedt a réten. A boszorkány megölelte és így szólt: Ne félj, kicsi őz, együtt hazatalálunk. Egyszer egy mérges mókus kereste fel, mert elveszítette a mogyoróját. A boszorkány türelmesen segített neki keresni, és közben azt tanította neki, hogy érdemes türelmesen keresni, nem haragudni.
Sári is sokat tanult a boszorkánytól. Megtanulta, hogy a legkisebb jóság is csodát tehet, mert akár egy mosoly, akár egy kedves szó is lehet egy új gyémánt a mezőn. A gyémántmező napról napra szebb lett, ahogy egyre többen jártak arra jó szívvel és segítőkészséggel.
A boszorkány öröksége a mai kultúrában
Azóta is, ha valaki arra jár, azt suttogják a gyerekek, hogy a gyémántmező boszorkánya még mindig ott él, és vigyáz a mezőre, a lakókra, és minden jó szívű vándorra. Ma is tanítja a szeretet és jóság erejét, és talán egyszer neked is megmutatja, hogyan születnek a gyémántok a lábaid nyomán.
Ez volt hát a gyémántmező boszorkányának igaz meséje. Aki szeretettel járja a világot, annak minden lépése csodát teremthet.
Így volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
