Egy különleges sárkány születése és álmai
Egyszer volt, hol nem volt, a Kékhegyek mögött, egy erdő mélyén lakott egy kis sárkány. Nem volt nagyobb, mint egy süveg, és pikkelyei csillogtak, mint a frissen hullott hó. Őt úgy hívták: Zefír. Zefír nem volt olyan, mint a többi sárkány. Nem fújt lángot, nem riogatott embereket, sőt, a legszelídebb lény volt messze földön.
Zefír minden este felkúszott egy magas szikla tetejére, onnan figyelte az eget. Álmodozva nézte a csillagokat, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha egyszer elrepülhetne közéjük. Nem vágyott kincsekre, sem dicsőségre; csak a csillagok ragyogása vonzotta.
Az éjszakai égbolt varázslatos csillagai között
Egyik este, mikor a nap lebukott a hegyek mögött, Zefír felnézett a sötétedő égre. A csillagok úgy gyúltak ki sorban, mintha csak őt köszöntenék. Zefír elmosolyodott, és csendben suttogta: „Jó éjt, csillagok.” Meglepetésére egy apró, kékesen izzó csillag hullott le mellé, és halkan megszólalt: „Miért nézel minket minden este?”
Zefír először megijedt, de a csillag fénye meleg volt és barátságos. „Szeretek titeket nézni, mert olyan szépek vagytok, és mindig álmodozni kezdek tőletek.” A kis csillag nevetett. „Szeretnéd, ha eljönnénk hozzád álmodni?” Zefír szemei felragyogtak. „Igen, nagyon szeretném!”
Barátság a csillagokkal: hogyan kezdődött minden
Innentől kezdve, minden éjjel, amikor Zefír álomra hajtotta a fejét, a csillagok leereszkedtek hozzá. Némelyikük a fülébe súgott kedves történeteket, mások körültáncolták, apró fénypöttyökkel borítva be a sárkányt. Zefír boldogan szuszogott, és barátai lett a csillagokkal.
Egyik éjjel Zefír megkérdezte: „Mitől ragyogtok ilyen szépen?” Az egyik nagyobb csillag, akit Rillának hívtak, így felelt: „A szeretettől. Minden jótett, minden kedvesség, amit a világban látnak, hozzánk ér, és attól fényesebben világítunk.” Zefír elgondolkodott. „Akkor én is szeretnék jót tenni, hogy ti még szebben ragyogjatok!”
A sárkány első utazása az álomvilágban
Egy különösen szép estén a csillagok meghívták Zefírt, hogy álomban repüljön el velük a csillagos égboltra. Csukott szemmel feküdt a szikláján, s egyszer csak úgy érezte, mintha könnyű lenne, mint a tollpihe. Hirtelen ott találta magát a csillagok között, minden fényesebb és varázslatosabb volt, mint valaha.
A csillagok körültáncolták, megmutatták neki az egész eget: a Tejutat, a Hold mögötti álomréteget és az apró, hunyorgó üstökösöket. Zefír boldogan nevetett. „Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép lehet az ég!” Rilla odalibbent hozzá és megsúgta: „Azért hoztunk fel, hogy lásd, a szeretettel minden lehetséges.”
Mit tanítottak a csillagok az álmodó sárkánynak
Amikor Zefír visszatért az erdőbe, másképp nézett a világra. Minden reggel segített az apró bogaraknak átjutni a nagy köveken, vigyázott a virágokra, és ha valaki szomorú volt, addig duruzsolt, míg újra mosolyogni nem kezdett.
A csillagok minden este megköszönték neki, hogy jó szívet mutatott, és ettől egyre fényesebben ragyogtak. Zefír pedig, amikor este elaludt, mindig álmodott róluk, és tudta, hogy a szeretet és a jóság az igazi varázserő.
Így telt Zefír napja és éjszakája, csillagokkal álmodva, barátságban az egész világgal.
Így volt, úgy volt, igaz is volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
