Az első találkozás a vicces elefánttal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy széles, zöldellő dzsungel, ahol mindenféle állat békességben éldegélt. Ebben a dzsungelben lakott egy különleges elefánt, akit mindenki csak így ismert: Pöttyös. Azért hívták így, mert az ormányán apró, fehér pöttyök díszelegtek, mintha cukorgyöngyök ragadtak volna rá egy esős napon.
Egy reggel kis Majmóca, aki mindig kíváncsi volt, felfedezte, hogy a dzsungel közepén valaki nagyon hangosan nevet. Elindult hát, hogy megnézze, ki lehet az. Ahogy közelebb ért, meglátta Pöttyöst, aki éppen a papagájoknak mesélt egy viccet arról, hogyan lakik egy sündisznó a kókuszdióban.
– Szia, Pöttyös! – köszönt vidáman Majmóca. – Miért nevet mindenki körülötted?
– Mert szeretek vicceket mesélni, Majmóca – felelte barátságosan az elefánt. – Tudod, a nevetés a legjobb gyógyszer, és a barátok között még jobb!
Majmóca mosolygott, és leült Pöttyös mellé, hátha ő is hallhat még egy jó viccet.
Hogyan lett az elefánt a dzsungel mókamestere?
Pöttyös nem mindig volt a dzsungel legvidámabb elefántja. Kiskorában sokszor volt szomorú, mert az ormányán lévő pöttyök miatt csúfolták. Egy napon azonban találkozott egy bölcs teknőssel, aki ezt mondta neki:
– Tudod, Pöttyös, a nevetés minden bánatot elűz. Miért nem próbálod meg másokat megnevettetni? Így ők is szeretni fogják a pöttyöket, és te is vidámabb leszel!
Pöttyös megfogadta a tanácsot, és azóta minden nap új vicceket talált ki, hogy megörvendeztesse barátait. Lassan mindenki megszerette őt, és senki sem nevetett már a pöttyökön – inkább együtt nevettek a vicceken.
A legnépszerűbb viccek az elefánttól
Pöttyös viccei messze földön híresek lettek. Egyik nap, amikor az egész dzsungel összegyűlt a nagy kő körül, Pöttyös így szólt:
– Figyeljetek csak, hallottátok már, miért jó a teknősnek háza van? Azért, mert ha esik az eső, nem ázik meg a sapkája sem!
A papagájok hangosan kacagtak, a zebrák is jókedvűen nevettek. Egy másik napon ezt kérdezte:
– Miért nem szalad a csiga a versenyen? Mert fél, hogy elveszíti az otthonát!
Kicsi Bori, a nyúl, odaugrott hozzá, és kérte:
– Mesélj még, Pöttyös! Nagyon szeretek nevetni!
Pöttyös boldogan folytatta, és mindenki jól érezte magát, mert tudták: a nevetés összeköti az állatokat.
Mit tanulhatunk a mindig nevető elefánttól?
A dzsungel lakói megtanulták, hogy nem számít, ki milyen különleges vagy más, a szeretet és a nevetés mindenkit közel hoz egymáshoz. Pöttyös megmutatta, hogy a kedvesség és a vidámság minden szívet megnyit.
Egy napon Majmóca megkérdezte tőle:
– Mondd, Pöttyös, hogy lehet mindig ilyen jókedvűnek lenni?
Pöttyös mosolygott, és azt válaszolta:
– Ha egy barátod szomorú, nevess vele, és segíts neki örülni! A nevetés csodákra képes, és mindenki jobban érzi magát tőle.
Az elefánt vidám történetei örökre velünk élnek
Így történt, hogy Pöttyös, a pöttyös ormányú elefánt lett a dzsungel legkedvesebb mesélője. Minden nap újabb és újabb viccekkel örvendeztette meg barátait, akik már nemcsak a nevetést, hanem egymást is jobban szerették.
Minden állat tudta, hogy ha rossz kedve van, csak Pöttyöshöz kell menni, és rögtön jobb lesz a napja. A dzsungelben sosem felejtették el azt, amit az elefánt tanított nekik: a szeretet, a jókedv és a barátság mindennél fontosabb.
És ha egyszer a közelben jársz, sűrű nevetést hallasz a fák között, ne lepődj meg – lehet, hogy éppen Pöttyös mesél egy újabb viccet.
Így volt, úgy volt, igaz is volt, mese is volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
