Valahol, messze innen, egy varázslatos erdő mélyén született egy különleges unikornis. Egy holdfényes estén, amikor a csillagok úgy ragyogtak, mintha mindannyian kívánnának valamit, az erdő legnagyobb tisztásán egy kis unikornis jött világra. A neve Lili volt. Lili bundája hófehér volt, szarvának csúcsán pedig egy aprócska fény szikrázott, amitől az egész tisztás ragyogott. Az állatok összegyűltek, és elámultak a kis lócsikó fényén.
Az öreg bagoly, aki minden titkot ismert az erdőben, így szólt: „Ez nem egyszerű fény, drága barátaim. Ez a világ fénye. Olyan ragyogás, ami szeretetet és jóságot ad mindenkinek, aki csak közel kerül hozzá.” Lili nem értette, mit jelenthet mindez, de örült, hogy annyira szeretik őt. Az anyukája megsimogatta, és azt mondta: „A fény, amit hordozol, csodálatos ajándék. Használd arra, hogy boldogságot hozz mindenkinek.”
A világ fénye azonban nem csak szépség volt, hanem nagy felelősség is. Az unikornisok birodalmában régi legenda szólt arról, hogy a világ fényét minden évben próbára teszik a sötétség árnyai. Ha a fény elalszik, mindenki szíve szomorú lesz. De ha ragyog, a szeretet és a barátság sosem halványul el.
Lili kíváncsi volt és tele volt szeretettel. Egy napon elindult, hogy megismerje az erdőt, és megértse, mit is jelent a világ fényét hordozni. Az út nem volt könnyű. Az első, akivel találkozott, Rudi, a kismókus volt. Rudi szomorú volt, mert elvesztette a mogyoróját. „Segítek neked megkeresni!” mondta Lili, és a szarva hegyén lévő fény beragyogta a bokrokat. Együtt megtalálták a mogyorót, és Rudi örömmel szaladt vissza a mamájához.
Lili továbbment. Az öreg tölgyfa alatt egy nyúl kuporgott. „Miért vagy ilyen szomorú?” kérdezte Lili. „Elvesztem, nem találom a hazavezető utat” sírdogált a nyúl. Lili leült mellé, és a fénye megvilágította az ösvényt. „Gyere, hazakísérlek!” A nyuszi boldogan ugrándozott Lili mellett, és a fény vezette őket egészen a nyúllakig.
De nem mindenki szerette a világ fényét. Az erdő mélyén lakott egy sötét, komor farkas, akit Árnyékának neveztek. Ő félt a fénytől, mert a szíve régóta kemény volt és hideg. Egyszer meg akarta ijeszteni Lilit, hogy elvegye tőle a fényt. „Mit akarsz ezzel a nagy ragyogással? Az én barlangomban sötét kell legyen!” morogta. Lili azonban bátor volt. „Nem akarok bántani senkit. De a fény szeretetből született, és ha szeretnéd, neked is adhatok belőle.” Árnyékán először csak morgott, de Lili közelebb lépett, és a szarva fénye bevilágította a farkas szomorú szemét. A farkas szíve lassan megtelt meleggel, és már nem akart ártani.
Ahogy telt az idő, Lili egyre több barátot szerzett. Sokat segített, ahol csak tudott, és mindenki szerette a világ fényét. Egy nap azonban nagy vihar támadt. A sötét fellegek eltakarni akarták a fényt, és mindenki félni kezdett. Lili az erdő közepére sietett, és bátor kiáltással így szólt: „Ne féljetek, amíg szeretjük egymást, a fény nem halványul el!” Ekkor Lili szarva még ragyogóbban kezdett világítani, és a vihar elvonult.
Attól fogva az erdőben mindenki tudta, hogy a szeretet és a segítőkészség sosem fogy el, ha szívből adjuk. A világ fénye nem csak Lili szarváról ragyogott, hanem átsugárzott minden barátságos és jószívű teremtményen. Az unikornis fénye örökre megváltoztatta az erdőt: soha többé nem uralkodott sötétség, és mindenki boldogan élt.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy csodás unikornis, aki a világ fényét hordozta. Talán igaz, talán nem – de a szeretet és a jóság mindig velünk marad, ha szívből adjuk tovább. Ez volt a mese, és talán igaz is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
