Egy napsütéses, tavaszi reggelen, amikor az erdő lombjai között madárdal csendült, valami rendkívüli történt a Szivárvány-völgyben. Ott, ahol a virágok sosem hervadnak el, egy kicsi, hófehér unikornis született. A neve Lili lett. Lili nem volt olyan, mint a többi unikornis. Szarva ragyogott, és a sörénye minden színben tündökölt, akárcsak a szivárvány az eső után.
Lili születését mindenki izgatottan várta, hiszen ő volt az első unikornis hosszú idő óta, aki itt látta meg a napvilágot. Már egészen kicsi korában arról álmodott, hogy eljut a nagy hegy tetejére, ahonnan az egész völgyet beláthatja. „Olyan szép lehet a világ odafentről!” – sóhajtozott gyakran anyukájának.
Egy reggel Lili elhatározta, hogy útnak indul. „Ma megpróbálom!” – mondta magabiztosan. Anyukája aggódva nézett rá. „Nagyon magas az a hegy, Lili. Vigyázz magadra, és ne add fel, ha nehéz lesz!” Lili bólintott, és hátára vette a kis tarisznyáját.
Az út elején minden könnyűnek tűnt. Az ösvényen madarak énekeltek, a pillangók körülötte repkedtek. De ahogy haladt, a hegy egyre meredekebbé vált. Lili lába elfáradt, és a szél hidegen fújt. Egy nagy szikla állta útját. „Itt bizony nem fér el senki!” – mormogta egy mogorva sündisznó a kő mögül.
Lili megpróbálta megkerülni a sziklát, de újabb akadályokba ütközött. Egy kis patak hömpölygött keresztül az úton, a víz gyorsan folyt. Lili félve nézte, hogyan fodrozódik előtte. „Nem fog menni…” – gondolta szomorúan.
Ekkor egy vidám, kék madár szállt le mellé. „Ne add fel, Lili! Hidd el, át tudod ugrani!” – csipogta lelkesen. Lili kétkedve nézett rá, de a madár bátorítása erőt adott neki. Megfeszítette izmait, nekifutott, és nagyot ugrott – sikerült átjutnia a patak túloldalára.
A hegyoldalban újabb barátokra lelt. Ott volt Misi, a nyúl és Panka, a kisegér, akik éppen répát gyűjtöttek. „Merre tartasz ilyen elszántan?” – kérdezte Misi. „A hegy tetejére, de nagyon nehéz!” – felelte Lili. Panka megsimogatta az unikornis lábát. „Ne aggódj! Együtt könnyebb lesz. Gyere, segítünk neked!”
Így hárman együtt folytatták az utat. Misi mutatta, melyik ösvény a legbiztonságosabb, Panka gyűjtött friss leveleket uzsonnára, Lili pedig mindvégig bátorította magát: „Meg tudom csinálni!”
Néha eleredt az eső, sár lett az ösvényből, de Lili sosem panaszkodott. Amikor elfáradt, barátai vidám meséket mondtak neki, hogy bírja a lépést. Lili egyre bátrabb és ügyesebb lett minden percben. Még akkor sem adta fel, amikor egy vihar tombolt a hegy oldalán. „Nemsokára felérünk, csak egy kis kitartás kell!” – biztatta barátait.
Végül, hosszú út után, a három barát elérte a hegytetőt. Lili körülnézett, és ámulattal látta, milyen csodaszép a világ. A szivárvány összes színe táncolt a távoli völgyek felett. „Ezért megérte küzdeni!” – mondta boldogan.
Misi és Panka is örültek, hogy Lili nem adta fel. „Látod? Ha kitartasz, az álmaid valóra válnak!” – mondta Panka. Lili szíve megtelt szeretettel barátai iránt, akik végig mellette álltak.
Ahogy lefelé indultak, Lili már tudta, hogy a bátorság, a szeretet és a kitartás minden akadályon átsegíti az embert – vagy az unikornist. Azóta Lili sosem félt új dolgokat kipróbálni, és mindig segített másoknak, ha bajba kerültek.
Így történt, ahogy meséltük: volt, ami igaz, volt, ami mese, de az biztos, hogy a szeretet, a barátság és a kitartás mindig segítenek célba érni. Ez volt az unikornis története, aki sosem adta fel.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
