Volt egyszer, nagyon-nagyon régen, egy különös sárkány. Ő nem volt ijesztő, nem fújt tüzet, és nem őrzött kincset, mint a többi sárkány. Ennek a sárkánynak egy egészen más tehetsége volt: csodálatosan tudott énekelni. Akármerre járt a hegyek között, mindenki hallhatta a gyönyörű dallamokat. Hangja lágy volt, mint a tavaszi szellő, de erős, mint a legnagyobb harang kongása.
A sárkány neve Lili volt, és nagyon szerette a zenét. Amikor csak felkelt a nap, Lili kitárta a szárnyait, felszállt a levegőbe, és máris énekelni kezdett. Dalai a hegyeken átszálltak, a völgyekben visszhangoztak, és a virágok is meghajoltak a hangjára.
De vajon miért kezdett el énekelni a sárkány? Lili még egészen kicsi volt, amikor először meghallotta a madarak csicsergését. Nézte, ahogy a madarak vidáman repkednek és énekelnek, és azt gondolta: „Én is szeretnék ilyen boldog lenni! Talán, ha én is éneklek, boldogságot hozhatok másoknak is.”
Ettől a naptól kezdve Lili minden nap énekelt. Kipróbált vidám dalokat, szomorúakat, és olyanokat is, amikre a fák lombjai nevetve táncoltak. Sosem félt, hogy milyen lesz a hangja, mert tudta, hogy minden dalban benne van a szíve.
Nem messze a sárkány barlangjától, egy kicsi falu terült el. Az emberek először féltek Lilitől. „Vigyázzatok, sárkány él a hegyen!” – mondogatták egymásnak. De egyszer csak meghallották az éneket. Egyik reggel a falu apró házai között szétáradt a dallam, és az emberek ámulva hallgatták.
„Hallottad ezt?” – kérdezte a pék a szomszédjától.
„Milyen gyönyörű!” – lelkendezett a falu legkisebb lánya, Zsófi.
Az emberek egyre kíváncsibbak lettek. Vajon ki énekelhet így? Meg akarták találni a titkos zenészt. Egy nap a falu lakói összeültek a főtéren, és elhatározták, hogy felmennek a hegyre. „Menjünk együtt!” – mondta a falu kovácsa, és mindenki bátor lett mellette.
Ahogy közeledtek a barlanghoz, Lili már várta őket. Egy kicsit izgult, de nem bújt el. Inkább énekelni kezdett, még szebben, még szívből jövőbben, mint valaha.
„Ne féljetek tőlem!” – mondta a sárkány, amikor meglátta az embereket.
Először mindenki csak némán állt, de Zsófi odalépett Lilihez. „Te vagy az, aki ilyen szépen énekel?” – kérdezte bátran.
„Igen, én vagyok.” – válaszolta Lili mosolyogva.
Aztán Zsófi is elkezdett énekelni. Nem volt olyan erős a hangja, mint a sárkányé, de tiszta és bájos volt. A többiek először csak figyeltek, majd egyre többen csatlakoztak. Hamarosan az egész falu együtt énekelt a sárkánnyal.
Attól a naptól kezdve Lili már nem volt magányos. Minden reggel lejött a völgybe, és együtt énekelt a gyerekekkel, az öregekkel, sőt, még a kutyák is csaholtak a dalra. A falu lakói megtanulták, hogy nem minden sárkány veszélyes, és hogy az éneklés örömöt hozhat mindenkinek.
Az emberek és a sárkány barátok lettek. Lili gyakran segített a falunak: ha valaki szomorú volt, énekével megvigasztalta; ha valakinél születésnap volt, különleges dalt komponált neki. Az éneklés összekötötte őket, és a falu sosem volt még ilyen boldog.
Mit tanulhatunk a mesélő sárkány történetéből? A szeretet és a kedvesség minden akadályt legyőz. Nem számít, hogy ki vagy vagy hogy nézel ki, ha a szíved tele van jósággal, akkor barátokra találsz. Az éneklő sárkány megtanította a falusiakat, hogy a különbözőségeinkben is lehet érték, és hogy mindenki hozhat örömet másoknak.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán mégsem – ez bizony egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
