Egy különleges manó születése és első álmai
Egyszer nagyon messze, az Ezüstfenyő erdő mélyén született egy aprócska manó. Mindenki csak Csodimanónak hívta, mert már pici korában is gyakran nézett fel az égre, és azt mondogatta: „Minden nap történhet valami rendkívüli!” A többi manó ilyenkor mosolyogva bólogatott, mert bár ők is szerették a szép dolgokat, de ennyire talán nem hittek a csodákban.
Csodimanó egész nap a réten játszott, és közben minden fűszálban, minden pillangóban meglátta a varázslatot. „Nézd csak, anya!” kiáltotta egyik reggel. „A harmatcseppben ott ragyog egy apró szivárvány!” Az anyukája megsimogatta a fejét, és így szólt: „Te mindig észreveszed a csodát, drága fiam.”
Az első csoda: amikor a hit meghozza gyümölcsét
Egy napon váratlan dolog történt. Az erdő legöregebb fája, a Bölcs Tölgy, egyszer csak megszólalt. „Csodimanó, segíts nekem! A gyökereim körül valami nem stimmel, nem tudok vizet szívni.”
Csodimanó megijedt, hiszen még soha senkinek nem segített ekkora dologban. De eszébe jutott, amit mindig mondott magának: a csodák akkor történnek, ha igazán hiszünk bennük. Odaszaladt a fához, lehajolt, és megsimogatta a vastag gyökeret.
A kis manó hangosan így szólt: „Szeretettel és hittel jöttem, hogy segítsek neked!” Egyszer csak a gyökér alatt elkezdett folyni a víz, a fa újra vidáman susogott. Mindenki csodálkozott. „Csodimanó, tényleg csoda történt!” kiáltották a manók. A kis manó arca kipirult az örömtől.
Barátok, akik segítik a manót a nehézségekben
Ahogy múltak a napok, egyre többen keresték fel Csodimanót. Volt, akinek eltűnt a kedvenc gombakalapja, másnak eltörött a vizeskancsója. Csodimanó mindig segített, néha csak egy jó szóval, máskor apró varázslatokkal. De nem volt egyedül. Mellette állt két legjobb barátja, Moha és Lepke.
Moha, a bátorság manója, mindig azt mondta: „Ha együtt vagyunk, minden sikerül!” Lepke pedig, aki a világ legvidámabb pillangója volt, azt súgta: „Mosoly nélkül nincs igazi csoda!” Így hát Csodimanó soha nem volt egyedül a feladatokban. Ha valami nehéznek tűnt, összefogtak, és együtt még a legbonyolultabb problémákat is megoldották.
A legnagyobb próba: csodák nélkül élni egy napig
Egy reggel Csodimanó arra ébredt, hogy mindenki szomorú az erdőben. „Mi történt?” kérdezte. Kiderült, hogy eltűnt az erdő közepéről a csodakút vize, és nélküle nem működtek a varázslatok. Csodimanó elhatározta: most megmutatja, hogy csodák nélkül is lehet segíteni.
Egész nap fáradhatatlanul dolgozott. Megkereste a manók elveszett tárgyait, elültetett egy csomó új virágot, és mindenkit megölelt, akit csak lehetett. „Ha ma nem is történik csoda, egymásnak itt vagyunk, és az is valami varázslatos!” mondta.
Este a barátok összegyűltek mellette. „Ma megtanultuk, hogy néha a legnagyobb csoda az, ha szeretettel fordulunk egymáshoz” – mondta Moha.
Amikor a hit újabb csodát teremt a manó életében
Másnap hajnalban furcsa hang ébresztette Csodimanót: csobogott a csodakút vize! Az egész erdő ünnepelt. „Látjátok, amikor mindenki összefog, és szeretetből cselekszik, akkor a legnagyobb csodák is visszatérnek!” – szaladt végig a réten Csodimanó, és mindenkit megölelt.
Ám azóta is tudják az Ezüstfenyő erdő lakói, hogy a csodák nem csak akkor történnek, ha varázslat történik, hanem minden nap, amikor szeretettel, segítő szívvel fordulunk egymáshoz.
Így volt, így történt, ez volt a mese! Talán igaz is volt, talán nem, de egy biztos: szeretettel és hittel az egész világot meg lehet változtatni.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
