Egy különleges bocs álma: repülni az égen
Volt egyszer, nem is olyan régen, egy kis bocs, akit Berci bocsnak hívtak. Berci a nagy erdő szélén lakott a mamájával, papájával és három kis testvérével. Nagyon kíváncsi bocs volt, minden érdekesség érdekelte, amit csak az erdő elrejtett. Egyik este, amikor a szél halkan susogott a fák között, Berci az ablakon át nézte a csillagokat. Meglátta, ahogy a madarak egy csapatban repülnek át az égen, és abban a pillanatban különös vágy támadt benne.
„Mama, papa, miért csak a madarak tudnak repülni?” kérdezte izgatottan.
„Azért, mert nekik van szárnyuk, mi bocsok pedig erős lábainkkal gyalogolunk” felelte mosolyogva az anyukája.
De Berci fejéből már nem ment ki a gondolat: ő is repülni szeretne, látni az erdőt madártávlatból!
Az első próbálkozások és a kudarcok tanulságai
Másnap hajnalban, amikor még mindenki aludt, Berci halkan kiosont a házból. Odakint a nagy réten kitárt karokkal, vagyis mancsokkal, szaladt, majd ugrott, ahogy csak bírt – de persze csak a földre huppant.
„Hoppá!” morgott magában. „Nem is olyan könnyű ez a repülés.”
De Berci nem adta fel. Később faleveleket kötözött a mancsaira, abban bízva, hogy azok majd segítenek neki a levegőbe emelkedni. Egy nagyobb szikláról is leugrott, de csak gurult lefelé, ahelyett, hogy repült volna.
A kudarcok miatt egy kicsit szomorú lett, de úgy döntött, inkább tanul belőlük. Rájött, hogy egyedül talán túl nehéz lesz, ezért úgy határozott, segítséget kér a barátaitól.
Barátok segítsége: együtt minden lehetséges
Berci elmesélte vágyát barátainak, Nyuszi Nándinak, Róka Rozáliának és Bagoly Bélának. Nándi rögtön lelkesedni kezdett.
„Építsünk neked valami csodajárgányt, amivel repülhetsz!” mondta.
Rozália egy nagy, színes sálat hozott, hogy annak segítségével Berci jobban érezze a szelet. Béla, aki sokat tudott a repülésről, odahívta Bercit a tölgyfa alá.
„Ha igazán repülni szeretnél, előbb tanulj a madaraktól! Figyeld meg őket, hogy mozgatják a szárnyaikat, és hogyan használják a szelet” tanácsolta a bölcs bagoly.
A barátok összefogtak, és együtt alkottak egy kis ejtőernyőt faágakból és falevelekből. Berci sokszor felmászott a domb tetejére, és onnan ugrott le, miközben a barátai bátorították.
A bocs bátorsága és kitartása meghozza gyümölcsét
Sok próbálkozás és nevetés után egy nap erős szél kerekedett. Berci magára vette a falevél-ejtőernyőt, és futott, ahogy csak bírt. Ebben a pillanatban a szél felemelte, egy rövid pillanatra tényleg a levegőben lebegett!
„Én repülök!” kiáltotta boldogan.
Pillanatokig a levegőben maradt, majd óvatosan földet ért. A barátai tapsoltak és ugrándoztak örömükben.
„Berci, te vagy a legbátrabb bocs az egész erdőben!” mondta Nyuszi Nándi.
Berci megtanulta, hogy a kitartás, a kíváncsiság és a barátok segítsége bármit lehetővé tesz. Bár nem lett belőle igazi repülő medve, mégis megérezte, milyen, ha valóra válik egy álom, és mennyire fontos, hogy soha ne adja fel az ember – vagy a bocs.
Mit tanulhatunk a bocs repülni vágyó kalandjából?
Berci története megtanít bennünket arra, hogy merjünk álmodni, még akkor is, ha az álmunk elsőre lehetetlennek tűnik. Megtanítja, hogy a próbálkozás, a barátság és a szeretet mind fontosak, és hogy akkor is érdemes küzdeni, ha útközben akadnak nehézségek vagy csalódások.
Attól, hogy valami nem sikerül elsőre, még nem szabad feladni. És a legnagyobb öröm, ha a barátainkkal együtt érhetjük el a céljainkat.
Így volt, így volt, igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
