A Csillagvakond meséjének eredete és születése
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, de még a világ végén is túl, volt egyszer egy kicsi, puha bundás vakond, akit mindenki csak Csillagvakondnak hívott. Azért kapta ezt a különleges nevet, mert éjszaka, amikor mindenki aludt, ő csak nézte a csillagos eget, és arról álmodozott, hogy egyszer majd felrepül a csillagok közé.
Csillagvakond története réges-rég kezdődött, amikor a föld alatt, egy békés, meleg üregben megszületett. A mesélők azt mondják, hogy azon az éjszakán, amikor világra jött, egy csillag hullott le az égről, és ettől lett a szeme olyan ragyogó, mint a legfényesebb csillag. A falubeliek ezt különös csodának tartották, és mindenki kíváncsian várta, vajon mi lesz ebből a csodálatos vakondból.
Csillagvakond nem volt egyedül a világban. Ott lakott vele a legjobb barátja, a cserfes és okos Egérke, aki mindig vidám volt és sosem félt kimondani a véleményét. Volt még egy jószívű sün is, akit Tüskének hívtak, s aki mindig segített a bajba jutott állatokon. A legkülönlegesebb mégis a Holdmanó volt, aki csak holdfényes éjjeleken jelent meg, és varázslatos meséket mesélt a föld alatt élő állatoknak.
A világuk tele volt titkokkal. Az üregekben puha moha borította a földet, a gyökerek közt csillámló kövek ragyogtak, ha rájuk világított a hold. Minden reggel friss harmat csillogott a leveleken, és az erdő lakói boldogan ébredeztek, szeretetben és békességben.
Egy nap azonban különös dolog történt. Egy hideg, esős este Csillagvakond azt hallotta, hogy valaki sír a közelben. Gyorsan előbújt az üregéből, és Egérkével együtt elindultak a hang irányába. Hamarosan megtalálták a kis Nyuszit, aki eltévedt az erdőben és nagyon félt.
Ne sírj, kisbarát! – mondta Csillagvakond – Segítünk neked hazatalálni!
De én nem tudom, merre van az otthonom! – hüppögte Nyuszi.
Ne félj, együtt minden könnyebb – csatlakozott Tüske is, aki közben hozzájuk csatlakozott.
A barátaim mindig segítenek nekem, most mi is segítünk neked – mondta Egérke.
Útnak indultak hát négyen, kézen fogva, hogy megkeressék Nyuszi otthonát. Sokáig mentek, átkeltek egy patakon, megkerülték a nagy tölgyfát, és közben végig mesélgettek egymásnak, hogy ne féljenek. Egy idő után előbukkant a Holdmanó is, és fényével mutatta az utat. A csapat együtt, nevetgélve, de kicsit fáradtan végül megtalálta Nyuszi családját, akik nagyon boldogok voltak, hogy újra együtt lehetnek.
Nagyon hálás vagyok nektek! – mondta Nyuszi mamája. – Igazán jó barátok vagytok!
Csillagvakond és a barátai boldogan tértek haza, és még sokáig emlegették ezt a kalandos estét. Megtanulták, hogy segíteni jó, és hogy a barátság a legnagyobb kincs.
A gyerekek szívébe gyorsan belopta magát Csillagvakond története, mert mindenki szeretne ilyen bátor és segítőkész barát lenni. Az ő kalandjai megmutatják, hogy nem baj, ha valaki kicsi vagy félős, mert ha összefognak a barátok, mindent le tudnak győzni. Az is kiderül, hogy az együttérzés és a kedvesség mindig megtérül, hiszen a segítség visszatér azokhoz, akik jót tesznek másokkal.
A gyerekek szeretik, hogy Csillagvakond álmodozó, de cselekvő is: nem csak nézi a csillagokat, hanem segít, ahol tud, és mindig ott van a bajban. A varázslatos világ, a kedves szereplők és a sok erkölcsi tanítás mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kicsik újra és újra szívesen hallgatják ezt a mesét.
Így volt, igaz is volt, talán mese is volt, talán nem is igaz. De aki szereti a csillagokat, a barátságot és a jóságot, az biztosan megtalálja Csillagvakond történetében mindazt, amiért érdemes álmodozni és szeretni.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
