Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, színes házikó a város szélén, ahol egy szeretetteljes család élt. Ott lakott Anna, a kedves édesanya, apa, és két mókás gyerek, Panni és Marci. Velük lakott még egy puha, zöld szemű cica, akit Cirminek hívtak. Cirmi szinte a család tagja volt, és minden nap valami jót varázsolt a házba.
Közeledett az anyák napja, és mindenki izgatottan készült. „Mit adjunk anyának?” kérdezte Marci halkan, miközben Cirmi a lábához bújt. Panni megsimogatta Cirmit, mire a cica dorombolni kezdett. „Szerintem a legszebb ajándék az, ha mindenki boldog!” mondta Panni. Apa elmosolyodott. „Ebben biztosan segíthet nekünk Cirmi is!”
Eljött az anyák napja reggele. A család halkan settenkedett a konyhába, hogy meglepetés reggelit készítsenek. Cirmi is ott sertepertélt, néha-néha a csészék között tappogott, mintha ő is segítene. Amikor minden elkészült, odaosontak anya szobájához, és bekopogtak.
„Jó reggelt, anya!” kiáltották egyszerre. Cirmi felugrott az ágyra, és dorombolva simult Anna mellé. Anna megölelte a gyerekeit és megsimogatta Cirmit. „Ez a legszebb reggel!” suttogta boldogan.
A család összebújt az ágyon, Cirmi pedig kényelmesen elhelyezkedett mindenkin. Anna azt mondta: „Cirmi, te igazi kis boldogságcsepp vagy. Amikor fáradt vagyok, elég, ha megsimogatlak, és minden gondom elszáll.” Marci is megsimogatta a cicát. „Olyan jó hozzád bújni, Cirmi! Mindig megnyugszom tőled.” Panni pedig hozzátette: „Néha, amikor szomorú vagyok, Cirmi odajön, és dorombol. Ettől mindig jobb kedvem lesz.”
Aznap délelőtt a család együtt játszott a nappaliban. Cirmi egy gombolyag fonalat kergetett, a gyerekek kacagtak, anya és apa is nevetett. Cirmi mókás ugrálása mindenkit jókedvre derített, még akkor is, ha valaki fáradt vagy szomorú volt. Cirmi közelsége, puha bundája, és csendes dorombolása segített elűzni minden rossz érzést.
Később a család kiment a kertbe piknikezni. Panni elővette a rajzát, amit anyának készített: rajta volt anya, a gyerekek, és természetesen Cirmi is. „Nélküled nem lenne teljes a család,” mondta mosolyogva Anna. Marci hozott egy kis csokor mezei virágot, de a csokorban ott volt egy játék egér is, amit Cirminek szánt.
„Látod, anya, Cirmi is ünnepel veled!” nevetett Marci. Cirmi elégedetten hunyorított, és körbeszaglászta az ajándékot.
Délután a család összebújt egy nagy takaró alatt, és együtt néztek meséket. Cirmi a takaró alatt szintén helyet talált magának, és mindenkit egyformán szerette. Anna érezte, mennyire jó így együtt lenni, és hogy az igazi boldogság az ilyen közös, meghitt pillanatokból áll.
Ahogy telt a nap, a gyerekek észrevették, mennyire különleges minden olyan perc, amikor együtt lehetnek Cirmivel és egymással. „Anya, szerinted miért van, hogy ha megsimogatjuk Cirmit, rögtön jobb lesz a kedvünk?” kérdezte Panni. Anna elmosolyodott. „Azért, mert amikor szeretettel simogatsz valakit, a tested boldogsághormonokat termel. Ezért érzed magad még boldogabbnak.”
A nap végén, mielőtt lefeküdtek volna, Panni odasúgta Cirminek: „Te vagy a legszebb ajándék anyának.” Marci is megsimogatta a cicát. „Veled minden ünnep még csodásabb.” Anna még egyszer magához ölelte a családját, és hálásan gondolt arra, milyen jó, hogy van nekik Cirmi, aki minden nap szeretetet és boldogságot hoz a házba.
Az együtt töltött idő, a közös játék, a sok nevetés és szeretet volt a legnagyobb ajándék mindenkinek. A cica pedig ott volt közöttük, mindenkit boldoggá téve, és megtanítva őket arra, hogy a szeretet egyszerű dolgokban is ott rejtőzik.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán mégsem? Így volt, úgy volt, mese volt, talán nem is volt igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
