Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, egy sűrű, zöld erdőben élt egy különleges nyuszi, akit mindenki csak Varázsnyuszinak hívott. Bundája hófehér volt, szemei úgy csillogtak, mint a legkisebb csillag az égen, s ha mosolygott, az erdő összes virága kinyílt. Varázsnyuszi nem csak a neve miatt volt különleges, hanem azért is, mert egy csodás varázserővel született: amikor a mancsával megsimogatott valakit, az szívében azonnal melegség és szeretet ébredt.
Egy tavaszi reggelen, mikor a harmat még ragyogott a fűszálakon, Varázsnyuszi elhatározta, hogy bejárja az erdőt, és mindenkinek segít, akinek csak tud. „Ma különösen jó napom van!” – mondta magának, és vígan ugrándozott az ösvényen.
Az erdő titkai: hová vezet a nyuszi útja?
Ahogy Varázsnyuszi a magas fák között szökdécselt, furcsa zajokat hallott a bokrok alól. Közelebb ment, s egy kismadarat látott, aki kétségbeesetten verdesett a szárnyaival. „Mi a baj, kisbarátom?” – kérdezte kedvesen Varázsnyuszi.
„Leesett a fészkem, és nem találom a szüleimet!” – csipogta sírva a kismadár. Varázsnyuszi nem habozott, óvatosan a mancsába vette a kismadarat, és megnyugtatta. „Ne félj, segítek neked!”
Ahogy tovább indultak, egy sűrű bokorban egy apró őzgida rejtőzött. Nagyon félt, mert eltévedt az erdőben. „Jaj, most mi lesz velem?” – pityeregte az őzgida. „Ne sírj, majd együtt megkeressük az anyukádat!” – mondta Varázsnyuszi, és mindhárman együtt baktattak tovább az erdei ösvényen.
Csupaszív barátok: kikkel találkozik a nyuszi?
Az út során találkoztak egy morgós sünivel is, aki éppen egy bogyót próbált felgöngyölíteni, de sehogy sem sikerült neki. „Mindig csak leesik, sose tudom elérni!” – mérgelődött a süni. Varázsnyuszi mosolyogva lépett oda, s így szólt: „Megmutatod, hogy csinálod? Együtt biztosan megy!”
A négy kis barát hamarosan rájött, hogy ha segítenek egymásnak, minden sokkal könnyebben megy. A nyuszi mancsával megsimogatta a sünit, aki ettől rögtön vidámabb lett, és már nem is mérgelődött tovább, hanem boldogan játszott a többiekkel.
Kicsit később egy kis egér szaladt eléjük, aki szomorúan mesélte el, hogy elvesztette a kedvenc magját. Varázsnyuszi és barátai segítettek neki keresni, és együtt hamar meg is találták. Az egér boldogan ujjongott: „Köszönöm, hogy segítettetek! Nélkületek sosem találtam volna meg!”
A varázs ereje: hogyan segít a nyuszi másokon?
Varázsnyuszi minden barátjának egy-egy szeretetteljes simogatást adott. Ahogy a mancsát rájuk tette, a kismadár bátor lett, az őzgida már nem félt többé, a süni nevetett, az egér pedig mosolygott szélesen. A barátok megértették, hogy a szeretet ereje minden bajt legyőz.
Ahogy sétáltak, észrevették, hogy az erdőben egy kisebb patak hirtelen megáradt, s a vadmalac család nem tudott átkelni rajta. Varázsnyuszi és barátai gyorsan összegyűjtöttek néhány erős ágat és nagyobb köveket, és egy kis hidat építettek a patak fölé. A vadmalacok boldogan szaladtak át, s mind megölelték a kis csapatot. „Köszönjük, hogy segítettetek!” – szólt vidáman a vadmalac mama.
Boldog befejezés: mit tanulhatunk a meséből?
Mire beesteledett, Varázsnyuszi és barátai boldogan ültek egy nagy fa tövében. A kismadarat visszavitték a családjához, az őzgida is megtalálta az anyukáját, és a többi kis állat is megtanulta, hogy jó barátokkal minden könnyebb. „Olyan jó, hogy ilyen sokan vagyunk, és segíthetünk egymásnak!” – mondta Varázsnyuszi.
A többiek mosolyogva bólogattak, és tudták, hogy a szeretet és a jóság mindig visszatér hozzájuk. Hiszen ha segítünk másokon, a szívünk is melegséggel telik meg, és az erdő is sokkal szebb hely lesz tőle.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese! Talán igaz volt, talán nem, de ilyen szép volt ez a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
