Egy varázslatos erdő közepén, ahol a fák lombjai között napfény játszik, élt egy tündér, akit Flórának hívtak. Flóra nem volt hétköznapi tündér: különleges szokása volt, amit a többi tündér is csodálkozva figyelt. Ő ugyanis nagyon szerette a virágport. Míg társai a harmatcseppeket vagy a nektárt gyűjtögették, Flóra mindig csak a legillatosabb virágok porát kóstolgatta.
„Flóra, nem félsz, hogy megfájdul a hasad ennyi virágportól?” – kérdezte tőle egyszer Pille, a legjobb barátnője, miközben vidáman repkedtek a nárciszok fölött.
„Ó, Pille, a virágpor csodálatos! Olyan finom, puha és édes, mintha minden reggel egy újabb szivárványt ennék” – nevetett Flóra, s már egy újabb pitypangra szállt, hogy megízlelje annak aranyporát.
Eleinte minden rendben ment. Flóra szárnyai ragyogtak, vidám volt és tele életerővel. Ám ahogy az idő telt, egyre többször nyúlt a virágporhoz. Már nem csak reggelire, hanem ebédre és vacsorára is ezt ette. Egyik nap azonban különös dolog történt vele.
Amint Flóra felébredt, szokatlanul nehéznek érezte magát. Hiába próbált felszállni a szellővel, szárnyai alig akarták emelni. Amikor végül sikerült a levegőbe emelkednie, észrevette, hogy a színei sem olyan élénkek, mint máskor.
A kis tündér ijedelemben Pilléhez repült. „Pille, valami baj van. Furcsán érzem magam, és a szárnyaim is nehezek.”
Pille aggódva nézett rá. „Lehet, hogy túl sokat ettél a virágporból? Talán egy kicsit pihenned kellene, vagy próbálj meg mást is enni – mondjuk harmatcseppeket, mint régen.”
De Flóra nem akarta elhinni, hogy a kedvenc csemegéje lehet a baj okozója. „De hát a virágpor csupa jóság, nem lehet tőle bajom!” – tiltakozott, ám aznap este még furcsábban érezte magát. Hasát fura csiklandozás járta át, és már a kedvenc táncos pörgése sem ment olyan könnyen.
Pár nap múlva a többi tündér is észrevette, hogy Flóra nem a régi. Már nem volt olyan vidám, és sokszor csak üldögélt a leveleken, világoskék szárnyait lógatva. Az idős tündér, Iringó néni, óvatosan közelített hozzá.
„Flórácska, régen mindig mosolyogtál. Tudod, hogy a meseerdőben mindenből a legjobb, ha csak egy kicsit veszünk. Ha valamit túlzásba viszünk, az még a legfinomabb dologból is csíntalanságot csinál.”
Flóra elgondolkodott. Vajon tényleg a virágpor az oka minden furcsaságnak? Ekkor eszébe jutott, hogy régen mennyire élvezte a harmatcsepp-gyűjtést Pille társaságában, vagy amikor a szellővel táncolt a fák között.
Úgy döntött, kipróbálja, amit Iringó néni mondott: másnap reggel csak egy kis kanálnyi virágport evett, mellé friss harmatot ivott, sőt, még egy kupac bogyót is elfogyasztott. Pár nap múlva már újra könnyűnek érezte magát, szárnyai ismét sziporkáztak a napsütésben.
„Pille, képzeld, igazad volt! Ha kevesebb virágport eszem, és más finomságokat is, sokkal jobban érzem magam” – mosolygott boldogan Flóra, és vidáman repkedett barátnője mellett.
Azóta Flóra megtanulta, hogy mindenből a legjobb, ha csak pont annyit veszünk, amennyi elég. A virágpor továbbra is a kedvence maradt, de már csak mértékkel fogyasztotta, és így sosem lett tőle baja. Sőt, a tündérbarátokkal együtt minden reggel más-más finomságokat is kipróbáltak, így a tündérélet még színesebb és boldogabb lett.
A mese tanulsága, hogy a jó dolgokból is csak mértékkel érdemes venni, és néha érdemes hallgatni a barátainkra. Hiszen aki szeret, az mindig segít, és a szeretet megosztva még csodálatosabbá teszi a mindennapokat.
Így volt, igaz is volt, talán nem is volt, de az biztos, hogy ez egy igazi, szívmelengető tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
