Egyszer volt, hol nem volt, egy csodálatos, virágos rét szélén éldegélt egy kicsi tündérlány, akit Lilinek hívtak. Lili mindig kíváncsi volt a világra, szerette a mókát, és minden vágya az volt, hogy egyszer igazi, nagy varázsló legyen. Egy szép napon Lili eldöntötte, hogy ellátogat a közeli tündér- és manóboltba, ahol mindenféle csodás varázspálcát lehetett kapni.
Lili izgatottan lépett be a boltba, ahol a polcokon csillogó pálcák százai sorakoztak. Volt ott kicsi, közepes, és egészen hatalmas is. A bolt sarkában egy régi, szakállas manó, Morzsi bácsi ült, és barátságosan mosolygott.
– Szervusz, kedves Lili! – köszöntötte. – Miben segíthetek ma neked?
– Egy új varázspálcát szeretnék! – felelte Lili lelkesen. – Olyat, amivel még a legnagyobb varázslatok is sikerülhetnek.
Morzsi bácsi bölcsen nézett rá.
– A legjobb pálca nem mindig a legnagyobb – mondta halkan. De Lili szeme megakadt egy hatalmas, ragyogó pálcán, ami majdnem kétszer akkora volt, mint ő maga.
– Ezt szeretném! – jelentette ki határozottan.
A manó megvonta a vállát.
– Ha úgy érzed, hogy ez lesz a legjobb neked, legyen úgy!
Lili boldogan vitte haza az óriási pálcát. Alig várta, hogy kipróbálja. A réten gyülekeztek a barátai: a kis csigák, néhány ugráló béka, és két mókus.
– Nézzétek, milyen nagy pálcám van! – kiáltotta Lili.
A barátai csodálkozva nézték a hatalmas botot, ami Lili kezében szinte ormótlannak tűnt.
– Biztosan nagyon erős varázslatokat tudsz csinálni vele! – súgta az egyik mókus.
Lili büszkén meglengette a pálcát, de az olyan nehéz volt, hogy majdnem eldőlt. Mégis, nagy levegőt vett, és kimondta az első varázsigét.
– Csiribú, csiribá, legyen itt száz virág!
A pálca hegyéből óriási fénycsóva tört elő, és egyszerre annyi virág nőtt ki a földből, hogy a barátai alig látszottak ki közülük. A csigák ijedten bújtak össze, a békák pedig fejükön virágkoronával ugrándoztak.
– Jaj, Lili, ez egy kicsit sok lett! – mondta nevetve a mókus, de Lili látta, hogy a csigák ijedtek, és a békák is meglepődtek.
Lili próbálta helyrehozni a dolgot, de a pálca olyan nehéz volt, hogy minden varázslatából valami más sült ki. Amikor egy kis esőt akart varázsolni, hatalmas zápor zúdult le, amikor egy pillangót akart elővarázsolni, egy egész lepkeraj szállt ki a pálcából.
Lili fáradtan ült le egy nagy virág alá.
– Ez a pálca túl nagy nekem – sóhajtotta.
Ekkor odaosont hozzá Morzsi bácsi, aki titokban figyelte őt.
– Tudod, Lili, a varázserő nem a pálca méretétől függ, hanem a szíved jóságától és szeretetétől – mondta kedvesen.
Lili elmosolyodott. Eszébe jutott, mennyire szereti a barátait, és mennyire szeretne segíteni nekik.
– Akkor inkább visszaviszem ezt a pálcát, és választok egy hozzám illőt – mondta hálásan.
Másnap reggel ismét elment a boltba.
– Egy olyan pálcát szeretnék, ami pont jó a kezembe, és amit szeretettel tudok használni – kérte Morzsi bácsitól.
A manó kiválasztott egy kedves, csillogó, de kicsi pálcát.
– Próbáld ki – biztatta.
Lili újra a rétre sietett, és most óvatosan, szeretettel varázsolt. A virágok lassan, gyönyörűen nyíltak, a békák örömmel tapsoltak, a csigák boldogan csúszkáltak, és a mókusok is nevettek.
– Ez az igazi varázslat! – örült Lili.
Attól a naptól kezdve Lili tudta, hogy a legnagyobb varázslat a szeretet és a jóság, nem pedig a legnagyobb pálca. Mindig gondolt a barátaira, és arra, hogy ne csak magának, hanem mindenkinek örömet szerezzen.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt! Talán nem is volt egészen igaz, de a szeretet és a jóság mindig a legnagyobb varázslat marad.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
