A tündér, aki mindig barátokat keresett

Lili, a kis tündér mindig új barátokra vágyott az erdő mélyén. Nem számított, mennyi kudarc érte, sosem adta fel a reményt, hogy egyszer mindenki megtalálja a hozzá vezető utat.

Esti mese gyerekeknek

A magányos tündér történetének kezdetei

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz, talán csak mese, de volt egyszer egy kis tündér, akit mindenki Cseresznyevirágnak hívott. Messze, egy virágos rét szélén élt, ahol a napfény mindig táncolt a leveleken. Cseresznyevirág apró volt, szárnyai áttetszőek, ruhácskája rózsaszín, mint a tavaszi cseresznyefák virága. Ám bármennyire szépséges is volt a világa, valami mindig hiányzott az életéből.

Cseresznyevirágnak nem voltak barátai. Nap mint nap eljátszott a pitypangok között, de csak magában beszélgetett. Néha integetett a madaraknak, és csendben hallgatta a patak csobogását, de mindig egyedül maradt. Néha azt képzelte, hogy a felhők is rá nevetnek, amikor az égen úsznak.

Miért vágyott a tündér igaz barátokra?

Egy este, mikor a nap már lebukott a domb mögött, Cseresznyevirág a virágágyás szélén üldögélt, és csendben sóhajtott egyet. „Ó, bárcsak lenne valakim, akivel megoszthatnám a titkaimat,” suttogta. „Valaki, aki meghallgat, és akivel együtt nevethetek.”

Tudta, hogy a barátság olyan, mint a virág: gondozni, ápolni kell, hogy kivirágozzon. Cseresznyevirág szívében mindig is ott élt a vágy, hogy tartozzon valakihez, hogy ne csak nézze a boldog társaságokat, hanem részese is legyen. „A barátság olyan fontos, mint a napsütés vagy az eső,” mondogatta magának.

Az első próbálkozások barátkozásra

Másnap elhatározta, hogy tesz valamit az álmaiért. Elsőként a közeli mogyoróbokor alatt játszó egérkékhez szaladt. „Játszhatok veletek?” kérdezte félénken. Az egérkék azonban túl elfoglaltak voltak, éppen bújócskáztak, és nem vették észre Cseresznyevirágot.

Ezután a közeli tavacskához repült, ahol a békák hangosan kuruttyoltak. „Sziasztok, csatlakozhatok hozzátok?” kérdezte udvariasan. De a békák csak tovább énekeltek, és egyikük sem válaszolt.

Cseresznyevirág szomorúan ballagott haza. „Talán sosem találok igaz barátokat,” gondolta, de aztán megfogadta, hogy nem adja fel. „Biztos vagyok benne, hogy valahol rám várnak!” mondta magának, és újabb napra ébredve ismét útnak indult.

Egy különleges találkozás a nagy erdőben

Az erdő mélyén, ahol a fák lombjai között arany fény szűrődött át, egyszer csak furcsa hangokat hallott. Óvatosan közelebb repült, és egy kis sünit pillantott meg, aki éppen egy fadarab alá szorult.

„Segíthetek?” kérdezte Cseresznyevirág.

A süni ijedten felnézett. „Nagyon szeretném, csak egyedül nem tudom megmozdítani a fát,” nyöszörögte.

A tündér nem habozott. Szárnyaival suhintott, és varázsporral szórta be a fadarabot, ami könnyedén félrebillent. A süni boldogan gurult ki alóla. „Köszönöm szépen! Igazi barát vagy!” mondta hálásan.

Cseresznyevirág elmosolyodott. „Szívesen segítettem, barátom!” válaszolta.

Hogyan talált végül rá az igazi barátságra?

A sünivel együtt sétáltak tovább az erdőben, és közben beszélgettek, nevetgéltek. A süni bemutatta Cseresznyevirágot a többi állatnak is: a nyuszinak, aki mindig friss répát kínált, a kismadárnak, aki szebbnél szebb dalokat énekelt, és a csigának, aki lassan, de biztosan mindig odaért mindenhová.

Cseresznyevirág ekkor jött rá, hogy a barátság nem csak arról szól, hogy ő maga társaságra vágyik, hanem arról is, hogy ő is jó barát legyen: segítsen, figyeljen, együtt örüljön másokkal. Az újdonsült barátokkal együtt minden nap vidáman telt, és Cseresznyevirág szíve megtelt boldogsággal.

Esténként a réten gyűltek össze, és meséltek egymásnak csodás történeteket. Most már Cseresznyevirág is tudta, hogy a barátság legfontosabb titka a szeretet, az odafigyelés, és az, hogy mindig nyitott szívvel forduljunk mások felé.

Így volt, úgy volt, talán igaz, talán nem, de biztos, hogy ilyen szép mese sosem volt. A tündér, aki mindig barátokat keresett, végül maga is igaz barát lett, mert szeretettel fordult mindenkihez, és soha nem adta fel, hogy megtalálja a helyét a világban.

Ezért tanít bennünket Cseresznyevirág története arra, hogy ha jószívűek vagyunk, és segítünk másokon, akkor mindig ránk talál az igazi barátság. Így volt, úgy volt, talán igaz, talán nem, de szép mese volt, az biztos!




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.