Egy különleges szánkó álma: a repülés vágya
Volt egyszer egy kicsi, piros szánkó, aki a havas domboldalon lakott sok más szánkóval együtt. Őt mindenki csak Piroskának hívta, és nagyon szerették, mert mindig mosolygós volt, és sosem panaszkodott, még akkor sem, ha a hó néha csípős volt vagy a gyerekek túl nehezek. De Piroskának volt egy nagy-nagy titka: minden éjjel, amikor elcsendesedett a világ, arról álmodott, hogy repülni tud.
„Ó, bárcsak egyszer repülhetnék a felhők fölött, mint a madarak!” sóhajtozott gyakran a holdfényben. A többi szánkó csak nevetett rajta.
„Ne bolondozz, Piroska! Egy szánkó nem repül, egy szánkó csúszik!” mondta Tóni, a nagy fából készült szánkó. De Piroska sosem adta fel az álmát, mert hitt benne, hogy valami különleges vár még rá.
Barátságok és új lehetőségek a havas domboldalon
Egy reggel, mikor a nap sugarai csillogni kezdtek a friss havon, új gyerekek érkeztek a domboldalra. Az egyikük, egy kislány, akit Annának hívtak, leült Piroska mellé, és kedvesen megsimogatta a kicsi szánkót.
– Te vagy a legszebb szánkó ezen a domboldalon! – mondta, és Piroska szíve egyből megtelt melegséggel.
Anna minden nap Piroskával csúszott le a dombról, és közben mesélt neki a világ csodáiról, a messzi hegyekről, az égen úszó madarakról. Piroska egyre jobban vágyott arra, hogy egyszer ő is felrepülhessen.
Egyik este, amikor Anna már hazament, Piroska beszélgetésbe elegyedett egy varjúval, aki a közeli fán lakott.
– Mondd csak, Varjú bácsi, milyen érzés repülni? – kérdezte.
– Olyan, mintha a világ minden gondja eltűnne, és csak a szél simogatna. De neked, kedves szánkó, a hó a barátod, nem a szél. – felelte a varjú.
Az első próbálkozások: emelkedni a hó fölé
Piroska azonban nem adta fel. Másnap, amikor Anna éppen egy barátjával játszott, Piroska észrevette, hogy a domb tetejére fújt a szél egy nagy, színes sárkányt. A sárkány zsinórja a közelben lógott, és Piroska hirtelen ötlettől vezérelve megszólította a körülötte lévő játékokat.
– Segítenétek nekem? Csatoljuk a szánkómat a sárkányhoz, hátha repülhetek vele egy kicsit! – kérte izgatottan.
A hóember, aki mindig a domb tetején állt, és a kis műanyag lapát, együtt segítettek. Ráerősítették Piroska kötélfogóját a sárkány zsinórjára. Jött egy nagy szélroham, és a sárkány hirtelen magasra emelkedett, Piroska pedig egy pillanatra úgy érezte, mintha valóban a hó fölé emelkedett volna.
Az akadályok leküzdése és a hit önmagában
De a sárkány zsinórja nem bírta sokáig, és Piroska visszazuhant a puha hóba. Egy pillanatra szomorú lett.
– Látod, mondtam, hogy egy szánkó nem repülhet – mondta Tóni, de Anna odaszaladt hozzá és megsimogatta.
– Ne szomorkodj, Piroska! Lehet, hogy nem repültél nagyon magasra, de bátor voltál, mert mertél álmodni és próbálkozni! Ez a legfontosabb a világon – mondta kedvesen.
Piroska rájött, hogy nem az a legfontosabb, hogy minden álma valóra váljon, hanem az, hogy próbálkozzon, higgyen magában, és barátokat szerezzen közben.
Amikor a szánkó végül szárnyra kapott
Telt-múlt az idő, és eljött a tavasz első napja. Anna utoljára még lesiklott Piroskával a dombról, búcsút intettek a hónak és a télnek. A varjú épp akkor repült el felettük, és egy hirtelen fuvallat Piroskát olyan gyorsan vitte lefelé, hogy Anna felkiáltott:
– Nézd, mintha repülnénk!
Piroska szíve megtelt örömmel, és rájött, hogy amikor valaki szeretettel gondol rád, amikor barátság vesz körül, a repüléshez nem kellenek igazi szárnyak. Hiszen a szeretet, a bátorság és a hit teszi szabaddá a lelket, még egy apró szánkóét is.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán nem is volt igaz – de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
