Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a nap a tengerbe hajlik esténként, ott élt egy aprócska falu, melynek lakói minden estét egy különleges, titokzatos szertartással zártak. A falu neve Aranyhíd volt, s lakói azt tartották, hogy minden nap alkonyatán a Nap egy varázslatos álarcot vesz fel, mellyel elbúcsúzik a világtól. Ezt nevezték a naplemente álarcának.
Egyszer egy kíváncsi és kedves kislány, Lilla, elhatározta, hogy felfedi a naplemente álarcának titkát. Nagymamájához fordult tanácsért, aki bölcs mosollyal az arcán így szólt: „Drága Lillám, az álarc titka nem másban, mint a szeretetben és a jóságban rejlik. De ha igazán látni szeretnéd, menj ki ma este a rétre, és figyeld meg nagyon alaposan a lenyugvó napot!”
A titokzatos álarc szimbolikája a művészetben
Így is tett Lilla. Ahogy a nap lassan lebukott a dombok mögött, a falu színei elárasztódtak arannyal, bíborral és narancssárgával. Lilla édesanyja mellé ült a fűbe. „Édesem,” mondta anya, „a naplemente álarca mindig más, minden este új színeket és formákat mutat. A festők, költők mind megpróbálták már megörökíteni ezt a csodát, de igazán csak az szívében őrizheti meg, aki teli van szeretettel.”
„Miért változik mindig az álarc?” kérdezte Lilla.
„Mert a nap minden este új érzésekkel búcsúzik tőlünk. Néha boldog, néha szomorú, néha játékos, néha fáradt. Ahogy te is, kicsim,” felelte anya.
Híres alkotók és a naplemente álarc inspirációja
A falu híres festője, Bence bácsi is éppen a réten volt, vásznával és festékeivel. „Gyere csak, Lilla, nézd, hogyan festem meg a naplemente álarcát!” – hívta magához.
Lilla kíváncsian nézte, ahogy Bence bácsi gyors, színes ecsetvonásokkal varázslatos képet festett. „Egyszer majd te is festhetsz egy ilyen álarcot,” biztatta mosolyogva a kislányt. A mesék szerint sok híres művész, költő, sőt zenész is a naplemente álarcából merített ihletet. A színek, a fények és az árnyékok mindig új dallamokat, verseket és képeket szülnek.
Az álarc jelentése a mai kultúrában
A naplemente álarca azonban nemcsak a művészeké. Mindenki, aki szeretettel és jósággal tekint a világra, észreveheti a nap búcsújának szépségét. A gyerekek a faluban minden este elmondtak egy kedves szót szeretteiknek, s úgy tartották, aki jó szívvel búcsúzik a napnak, annak a nap különleges álarcot mutat.
Lilla másnap reggel megkérdezte nagymamáját: „Most már láttam a naplemente álarcát. De hogyan tudnám megőrizni ezt az érzést?”
A nagymama megsimogatta Lilla haját. „Őrizd meg a szívedben, és amikor valakit megszeretsz, adj neki egy darabot belőle. A naplemente álarca a szeretet színeiben ragyog.”
Hogyan készül el a naplemente álarca lépésről lépésre
Lilla elhatározta, hogy ő is készít egy saját naplemente álarcot. Először is gyűjtött néhány nagy, színes falevelet a rétről. Majd aranysárga, narancs és piros szövetdarabokat vágott ki, és óvatosan összeragasztotta őket egy kartonra.
„Apa, segítesz nekem a szalagot hozzárögzíteni?” kérte.
Az apukája mosolyogva segített. „Nagyon tetszik, Lilla! Ez az álarc minden este emlékeztet a nap varázslatára.”
Lilla felvette a naplemente álarcát, és tükörbe nézett. A színes, csillogó álarc mögül egy boldog kislány arca nézett vissza. „Most már én is továbbadhatom a szeretetet!” – nevetett.
Aznap este, amikor a nap újra lebukott, Lilla és a családja együtt búcsúztak a naptól, mindannyian viseltek egy-egy saját készítésű álarcot. S mind úgy érezték, hogy a szeretet és a jóság, amit egymásnak adnak, képes beragyogni a világot.
Így esett, hogy Aranyhíd lakói azóta is minden este megünneplik a naplemente álarcának szépségét – nemcsak a lemenő napban, hanem egymás szívében is.
Így volt, így nem volt, ez egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
