A varázslatos erdő közepén, ahol a fák lombjai között madárdal csendült, selymes fű borította a talajt, élt egy kedves kis nyuszi, Zsömi. Zsömi nem volt olyan, mint a többi nyuszi – nem szerette a répát, helyette a színes napernyőkért rajongott. Úgy érezte, hogy ha valaki napernyőt tart a feje fölé, sosem lehet szomorú, hiszen az apró árnyékban még a legforróbb napon is hűsölni lehet.
Egy esős tavaszi reggelen Zsömi arra ébredt, hogy valami hiányzik. „De hiszen itt lenne az ideje valami nagy dologba kezdeni!” – gondolta, miközben kinézett odújának ablakán. Hamarosan úgy döntött, hogy megnyitja a világ első napernyőboltját az állatoknak. Sárga, piros, kék, pöttyös és csíkos napernyőket készített, mindegyiket saját mancsával díszítette. A boltocska az erdő szélén épült, és a bejárat fölé hatalmas szivárványszínű napernyőt tett ki, hogy mindenki megtalálja.
A bolt első vásárlója a kis mókus, Misu volt, aki épp egy nagy diót akart hazavinni, amikor rázendített az eső. „Zsömi, segítenél? Elázik a dióm!” – kiáltotta Misu, ahogy beszaladt a boltba. Zsömi egy halványkék napernyőt nyújtott oda neki. „Nézd, ezt pont neked készítettem! Kis és könnyű, még a farkaddal is tudod tartani!”
Misu boldogan ugrott ki a boltból, s ahogy a napernyő alatt szaladt, egy nagy pocsolyán is átugrott, és a diója száraz maradt. „Köszönöm, Zsömi! Te vagy a legjobb barátom!” – kiáltotta vissza. Ez volt az első nap, hogy Zsömi rájött, milyen jó érzés segíteni, s hogy a legszebb napernyők sem érnek semmit, ha nincs mellettük egy jó barát.
Hamarosan híre ment a napernyőboltnak az egész erdőben. Jött Bori boci, akinek mindig a szarvára esett az eső, és Panni panda, aki a fülét akarta óvni a naptól. Zsömi minden állatnak újabb és újabb különleges napernyőket készített: voltak köztük olyanok, amik éjszaka világítottak, volt pöttyös, ami szivárványt rajzolt a földre, és volt olyan is, ami dallamot játszott, ha fújt a szél.
Egy nap csapatnyi cinege kopogtatott: „Zsömi, szeretnénk egy közös napernyőt, hogy mindannyian aláférjünk!” Zsömi elővette a legnagyobb anyagot, amit csak talált, és a cinegék segítségével csodaszép, napraforgó mintás napernyőt varrt. Mindenki csicseregve-motyogva segített: valaki gombolyította a fonalat, mások a szirmokat vágták ki. Mire végeztek, a cinegék egész családja elfért alatta, s örömükben dalra fakadtak.
Egy meleg, nyári délután aztán sötét felhők jelentek meg az égen. Villámok cikáztak, az állatok megijedtek. „Mi lesz most velünk? A vihar mindent tönkretehet!” – aggódott Panni panda. Zsömi azonban nem hagyta, hogy bárki félelemben maradjon. Összehívta az összes állatot, és a bolt mögött, a nagy tisztáson, mindenki magával vitte a napernyőjét.
Zsömi szólt: „Ha összefogunk, a napernyők alatt együtt vészeljük át a vihart!” Az állatok egymás mellé húzódtak, a napernyők színes kupolaként védték őket a záportól és a széltől. Egyikük sem volt egyedül: volt, aki a másikat átölelte, volt, aki énekelt, hogy bátorítson mindenkit. Amikor a vihar elvonult, a napernyők alatt mindenki száraz és jókedvű maradt.
Mire kisütött a nap, az állatok rájöttek, hogy a napernyőbolt nem csak egy bolt. Ott mindig akadt egy kedves szó, egy segítő mancs, vagy egy új barátság. Zsömi boltja lett az erdő szíve, ahol mindenki otthon érezhette magát. Akár esett, akár fújt, Zsömi mindig mosolygott, és mindenkit szeretettel fogadott.
Így történt, hogy a kis nyuszi napernyőboltja nemcsak az esőtől vagy a naptól, de a szomorúságtól is megvédte az erdő lakóit. A barátság és a szeretet erejével minden vihar legyőzhetővé vált, és a közös játék, az összefogás minden napot ünneppé tett.
Így volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese lett belőle!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
