Egy különös találkozás: a medvebocs és az óra
Volt egyszer, messze-messze, egy sűrű zöld erdőben egy kis medvebocs, akit Barninak hívtak. Barni kíváncsi és játékos volt, minden apró dolgot meg akart ismerni a világban. Egy napon, miközben a bokrok között ugrándozott és a lepkéket kergette, furcsa csillogásra lett figyelmes egy fa tövében.
– Mi lehet az? – kérdezte magától a kis bocs, miközben közelebb settenkedett.
Ahogy odaért, egy régi, de mégis szép, arany színű óra hevert a földön. Barni még sosem látott ilyen tárgyat. Óvatosan megtapogatta a mancsával, s az óra kattogni kezdett, a mutatói pedig lassan mozogtak körbe-körbe.
Az idő fogalma a medvebocs szemszögéből
Barni nem értette, mire való ez a különös szerkezet. Az erdőben nem volt szüksége órára: amikor világos volt, játszott, amikor sötétedett, aludni tért. De ez az óra valahogy mégis lenyűgözte.
– Vajon mire jó ez az izé? – gondolkodott hangosan.
Ahogy ott állt, odaért hozzá Bagoly bácsi, az erdő bölcse.
– Látom, találtál valami érdekeset, Barni! – mondta a bagoly barátságosan.
– Igen, Bagoly bácsi! De mi ez? És mire való? – kérdezte a kis bocs.
Bagoly bácsi rámosolygott, s elmagyarázta:
– Az emberek ezt órának hívják. Ezzel mérik az időt, hogy tudják, mikor mit kell tenniük.
A bocs kíváncsisága: hogyan működik az óra?
Barni kíváncsian pislogott.
– Dehát én is tudom, mikor van reggel, mikor dél, meg este. Miért fontos tudni az időt pontosan?
Bagoly bácsi egy pillanatig gondolkodott, majd leült Barni mellé.
– Tudod, Barni, az embereknek sok dolguk van egy nap, ezért gyakran nézik, mennyi az idő. Így nem felejtik el, mikor kell enni, dolgozni, vagy találkozni a barátaikkal.
Barni elmosolyodott.
– Akkor ez az óra segít nekik emlékezni?
– Pontosan! – bólintott Bagoly bácsi. – De az óra azt is tanítja, hogy mindenre van idő: játékra, pihenésre, szeretetre is.
Az óra titkai feltárulnak a kis medve előtt
A bocs nagyon szerette volna tudni, hogyan működik az óra. Óvatosan megforgatta, figyelte a mutatókat, és hallgatta a halk kattogást.
Ekkor előbújt a bokrok mögül Cinke kisasszony, aki mindig vidám volt.
– Jaj, de szép óra! – csicseregte. – Megnézhetem én is?
Barni boldogan mutatta meg neki.
– Nézd, Cinke, amikor eltekerem ezt a kis gombot, a mutatók gyorsabban mozognak! Mintha az idő is gyorsabban rohanna!
Cinke kacagott.
– Az idővel nem lehet játszani, Barni! Az mindig a maga tempójában halad, lassan, de biztosan.
Barni erre elgondolkodott.
– Talán jobb is, hogy nem szalad el tőlünk az idő. Így több időnk van játszani, segíteni egymásnak, vagy csak beszélgetni.
Mit tanulhatunk a bocs és az óra történetéből?
A bocs aznap este, mikor visszavitte az órát oda, ahol találta, sokat gondolkodott. Megértette, hogy az óra nem csak azt mutatja, mennyi az idő, hanem emlékeztet arra is, hogy az időt jól kell eltölteni.
Barni másnap odament a barátaihoz.
– Tudjátok, mit tanultam az órától? – kérdezte. – Hogy mindenre van idő, de a legszebb, ha azt együtt töltjük szeretetben és jóságban!
A barátai egyetértően bólogattak, és aznap még vidámabb lett a játék az erdőben. Az órát pedig mindig visszavitték a fa tövébe, hogy mindenki megnézhesse, aki kíváncsi rá.
Így történt, hogy Barni, a kis medvebocs az idő és a szeretet nagy titkát is megismerte, és továbbadta minden barátjának.
Így volt, igaz volt, talán mégsem igaz – ez bizony ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
