Egy különleges malac születése a kis faluban
Réges-régen, egy napsütéses tavaszi reggelen különleges kis malac született egy apró falusi tanyán. Nem volt nagyobb vagy rózsaszínűbb a testvéreinél, de ahogyan az első fények ráestek, valami furcsát láttak rajta a tanyán élők. A kis malac ugyanis, születése pillanatától kezdve, mindig mosolygott.
A gazda, Bálint bácsi, először csak csodálkozva nézte a malackát. „Nézzétek csak, gyerekek, ez a kismalac még akkor is mosolyog, mikor álmodik!” – mondta. A gyerekek óvatosan közeledtek az aprósághoz, és valóban: a kis malac szája sarkában ott ült egy kedves, barátságos mosoly.
A mosolygós malac első lépései az életben
Ahogy teltek a napok, a kismalac nőtt és okosodott. Már a nevét is elnyerte: Mosolynak hívták. Mosoly a pocsolyában játszott, a testvéreivel kergetőzött, és mindig vidáman röfögött. Ha el is esett, csak nagyot nevetett, s már fel is pattant, mintha semmi sem történt volna.
Egy napon a kiscsibe odafutott hozzá: „Miért nevetsz mindig, Mosoly?” – kérdezte. „Mert jó dolog élni! Minden napban találok valami szépet!” – felelte a kismalac, és a kiscsibe is elnevette magát.
Miért mosolygott mindig ez a kis malac?
Mosoly mindig meglátta a jó dolgokat. Ha esett az eső, örült a pocsolyáknak. Ha sütött a nap, boldogan futkározott az udvaron. Mindenben és mindenkiben látott valami szépet. Ha társai szomorúak voltak, megpróbálta őket felvidítani egy kedves szóval vagy egy játékos ugrással.
Egyik nap a kiskacsák szomorkodtak, mert eltörött a gallyhídjuk a patak felett. Mosoly odament hozzájuk, és azt mondta: „Ne búslakodjatok, építsünk újat együtt!” A kiskacsák először csodálkoztak, de aztán örömmel belevágtak a munkába.
A gazda és a mosolygós malac barátsága
Bálint bácsi különösen megkedvelte Mosolyt. Minden reggel köszöntötte: „Jó reggelt, Mosoly!” A malac ilyenkor mindig vidáman röfögött válaszul. Ha a gazda fáradt volt, elég volt Mosoly kedves nézését látni, s máris jobb kedve lett.
Egyik este Bálint bácsi leült a malac mellé a régi tölgyfa alá. „Tudod, Mosoly, sokszor a felnőttek elfelejtik, milyen jó dolog nevetni. Te emlékeztetsz rá, hogy minden nap szép lehet!” – mondta halkan. Mosoly csak tovább mosolygott, s a gazda szíve megtelt melegséggel.
Vidámságot hozott a malac a tanyára
Amióta Mosoly a tanyán élt, mindenki sokkal vidámabb lett. A tyúkok többet kotyogtak, a kutya is többet csóválta a farkát, s még a macska is gyakrabban dorombolt. A gazda felesége, Marika néni, ezt mondta: „Ez a malac igazi csoda! Olyan jókedvet hoz, amilyet régen nem láttam.”
A gyerekek mosolyogva mentek iskolába, mert reggelente Mosoly köszöntötte őket. És ha valaki rosszkedvűen érkezett, Mosoly hamar megnevettette.
Hogyan reagáltak a többi állatok a mosolyra?
A tanyán élő állatok először furcsállták Mosolyt. „Biztosan valami csínyt eszel ki!” – gyanakodott a kecske. De idővel rájöttek, hogy Mosoly mindig segít, sosem bánt senkit, és mindenkit felvidít.
A liba egyszer azt mondta: „Lehet, hogy nekem is mosolyognom kellene!” Aztán próbálkozott is, de olyan komikusan nézett ki, hogy mindannyian nevetésben törtek ki. Végül a komoly bika is elmosolyodott.
Egy nap a mosolygós malac életéből
Egy szép reggelen Mosoly felébredt, nyújtózott egy nagyot, és elindult felfedezni a világot. Meglátogatta a napraforgókat, beszélgetett a méhekkel, majd segített a kiscsibéknek átkelni a pocsolyán.
Délután bekukkantott az istállóba. A ló éppen szomorú volt, mert elvesztette kedvenc patkóját. Mosoly rögtön keresni kezdte, és hamarosan meg is találta. „Látod, a mosoly szerencsét hoz!” – mondta, s a ló hálásan megölelte.
A falusi gyerekek kedvence lett a malac
Nem telt el sok idő, Mosoly a falu minden gyerekének kedvence lett. Mindig várták, hogy a gazda kiengedje a karámból, hogy játszhassanak vele. Zsuzsi, a legkisebb lány, gyakran suttogta titkait a malac fülébe, mert tudta, hogy Mosoly sosem árulja el.
Születésnapokon is mindig ott volt, s a torta mellé egy nagy mosolyt ajándékozott mindenkinek. A gyerekek sokat tanultak tőle – hogy nevetni jó, és hogy a mosoly minden bajra gyógyír.
A mosoly ereje: hogyan segített másokon?
Egyszer a faluban nagy vihar tombolt, és mindenki félt. Az állatok az ólban reszkettek, de Mosoly most is mosolygott. „Ne féljetek, holnap újra süt a nap!” – mondta. Szavai megnyugtatták társait, s a vihar végeztével mindenki könnyebben lélegzett fel.
Később, amikor a falu nagy ünnepet ült, Mosoly volt a díszvendég. Mindenki örült neki, s ő újra és újra megmutatta, hogy a mosoly a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.
A malac példája: mindig van ok a mosolyra
Mosoly története az egész faluban híres lett. Az emberek megtanulták, hogy mindig van ok mosolyogni: egy baráti szóért, egy finom reggeliért, egy csillagos éjszakáért, vagy csak azért, mert együtt lehetünk.
Azóta, ha valaki szomorú, csak azt mondják: „Gondolj Mosolyra, és máris jobb kedved lesz!” Mert egy kis malac megmutatta, hogy a szeretet és a jókedv a legnagyobb kincsek.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy mosolygós malac. Talán igaz, talán nem, de egy biztos: a mosoly csodákra képes!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
