Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis városka a hegyek között, ahol minden gyerek szerette a meséket, de a legkülönlegesebb történeteket mindig Palkó találta ki. Palkó sosem félt semmitől, vagyis inkább úgy tűnt, mintha keresné a félelmet. Volt, aki csak úgy hívta: a félelemkereső.
A félelemkereső olyan valaki, aki kíváncsi az ismeretlenre, és nem riad vissza attól, amit mások ijesztőnek találnak. A fogalom onnan ered, hogy az emberek réges-régen is kíváncsiak voltak, mi rejtőzik a sötét erdő mélyén, a barlangok mélye, vagy éppen a viharos hegytetőn. Palkó története is így kezdődött: egy esős délután, mikor a szél furcsa hangokat hozott a fák közül, a barátai féltek kimenni játszani, de ő csak nevetett.
A félelemkereső személyiségjegyek főbb ismérvei
Palkó sosem félt egyedül elmenni az erdő széléig, hogy megnézze, mi az a furcsa hang. Mindig kész volt segíteni annak, aki elvesztette a labdáját a bokrok között, vagy aki nem mert átkelni a kis patakon. Palkó nem volt bátorabb, mint a többiek, csak szerette felfedezni azt, amit mások elkerültek. A félelemkeresők általában nagyon kíváncsiak, bátrak, de sosem vakmerőek. Szeretnek segíteni másokon, hogy együtt legyőzzék a félelmeket.
Egy napon Palkó barátnője, Zsófi sírva jött oda hozzá. – Palkó, elvesztettem a kedvenc macimat az öreg tölgyfánál, de félek visszamenni érte, mert este már minden olyan sötét ott.
– Ne félj, Zsófi! – mondta Palkó. – Menjünk együtt, és ha valami hangot hallunk, csak egymás kezét fogjuk. Így bátorságot adunk egymásnak.
Mi motiválja az embereket a félelem keresésére?
Palkót mindig motiválta a vágy, hogy megértse, mi rejtőzik a félelmei mögött. Nem akarta, hogy a barátai szomorúak legyenek, ha valamitől félnek. Gyakran gondolta, ha együtt mennek valahova, a félelem kisebb lesz. Az embereket is sokszor motiválja a kíváncsiság, az ismeretlen felfedezésének öröme, vagy az, hogy segítsenek másokon, akik félnek.
Egyik este Palkó nagy elhatározásra jutott. – Zsófi, hívjuk el Balázst, Emesét és az összes barátunkat! Menjünk el a tölgyfához együtt, és nézzük meg, mi az, amitől annyira félünk! Lehet, hogy csak egy bagoly huhog.
A félelemkeresés hatásai a mindennapi életre
Ahogy Palkó és a barátai kézen fogva elindultak a sötétbe, először mindenki reszketett egy kicsit. De amikor együtt mentek, már nem tűnt olyan félelmetesnek a fa, sem az esti árnyékok. Egyszer csak Emese megszólalt:
– Halljátok, tényleg csak egy bagoly huhogott! – és mindannyian nevettek, mert rájöttek, hogy amitől féltek, az csak a képzeletükben volt nagynak.
A félelemkeresés segített nekik abban, hogy bátrabbak legyenek, és ne hagyják, hogy a félelmeik visszatartsák őket a játéktól vagy a közös kalandoktól. Palkó példája azt is megmutatta, hogy a félelem nem mindig rossz, mert segíthet óvatosabbnak lenni, de ha túllépünk rajta, sok szép élményt szerezhetünk.
Megküzdési stratégiák a félelemkereső viselkedésre
Palkó mindig azt tanította a barátainak: – Amikor félsz, mondd el valakinek! Ha együtt vagytok, könnyebb lesz túllépni rajta. Azt is mondta, hogy nem baj, ha valaki fél. Mindenkinek van valami, amitől tart. A legjobb, ha megpróbálunk beszélni róla, megkeressük együtt a megoldást, vagy kitalálunk egy játékot, ami elűzi a félelmet.
Azóta, ha valaki félt a sötétben, a többiek mindig ott voltak, hogy megfogják a kezét, nevessenek, vagy csak együtt énekeljenek egy vidám dalt. Így mindenki megtanulta, hogy a félelem néha csak egy kis akadály, amit együtt könnyebb legyőzni.
Így volt, vagy úgy volt, az biztos, hogy Palkó és barátai azóta is együtt keresik a kalandokat, de mindig szeretettel és jósággal segítik egymást, hogy ne csak bátrak, hanem jó szívűek is legyenek.
Ez volt hát a félelemkereső meséje. Így volt, vagy úgy volt, ez bizony egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
