Megismerjük a cicát, aki mindent megkóstolt
Volt egyszer egy kicsi szürke cica, akit Foltinak hívtak. Folti nem volt olyan, mint a többi cicák, ő mindig valami újat keresett, amit meg tud kóstolni. Volt valami különleges kíváncsiság benne. Minden érdekelt, ami színes, szagos vagy csak egyszerűen más volt, mint a megszokott.
Egy nap új gazdához került, a kedves Julcsi nénihez. Julcsi néni szeretettel fogadta Foltit, simogatta és finom falatokkal kínálta. Folti pedig hálás dorombolással viszonozta a kedvességet, de a kíváncsisága töretlen maradt. Nem telt el sok idő, és Folti azon kapta magát, hogy minden tárgyat meg akart kóstolni, amit csak a lakásban talált.
Az első jelek: amikor elkezdődött a rágcsálás
Először csak a cipőfűzők voltak gyanúsan nedvesek reggelente. „Hát, ez furcsa!” – csodálkozott Julcsi néni. „Talán az eső cseppent rájuk az ablakból?” De hamarosan más dolog is történt: a függöny szélén apró fogak nyomai jelentek meg, aztán a szőnyeg egyik sarka is megrágott lett.
Egy délután, miközben Julcsi néni könyvet olvasott, Folti odakúszott mellé. „Mit csinálsz, Foltikám?” – kérdezte vidáman. De Folti ahelyett, hogy leheveredett volna gazdája ölébe, inkább a könyv sarkát kezdte el rágcsálni.
„Folti, te édes cica!” – kiáltott fel Julcsi néni, de közben elnevette magát. A cica szemei ragyogtak, látszott rajta, hogy minden új íz és textúra igazi kaland számára. De Julcsi néni azért egy kicsit bosszankodott is.
Gazdi tapasztalatai: humor és bosszúság együtt
Ahogy múltak a hetek, Folti egyre több dolgot kóstolt meg. Egy reggel Julcsi néni arra ébredt, hogy a kedvenc zokniján éktelenkedik egy kis lyuk – pontosan akkora, amekkora egy cica szájába belefér. „Jaj, Foltikám, mit csináltál már megint?” – sóhajtott.
De voltak humoros pillanatok is. Egy nap Julcsi néni barátnője, Piroska jött vendégségbe, és egy sárga szalagot viselt. Folti azonnal kiszúrta magának és, mint egy kis kalandor, lopakodva közelített a szalaghoz. Piroska hirtelen felkacagott: „Ez a cica tényleg mindent megkóstolna!”
Julcsi néni néha mérges volt, hogy a cica tönkreteszi a dolgokat, de még ilyenkor is rámosolygott Foltira. Tudta, hogy a cica nem rossz szándékból teszi, csak kíváncsi és játékos.
Milyen tárgyakat szeretett legjobban megrágni?
Folti legnagyobb kedvence a papírzsebkendő volt. Amint észrevett egyet az asztalon vagy a zsebben, máris ott termett. „Ez az én zsákmányom!” – gondolta magában, és már repült is a földre, ahol boldogan rágcsálta.
De a papírzsebkendő mellett a virágok is vonzották. Egyszer Julcsi néni egy csokor rózsát kapott. Alighogy az asztalra tette, Folti már ott sündörgött, és egy rózsaszirmot próbált megkóstolni. Julcsi néni gyorsan észrevette, és óvatosan elvette tőle. „Ezt nem szabad, Foltikám, betegség lesz belőle!” – mondta.
A cipőfűzők, a színes szalagok, sőt még a ceruzák is mind-mind Folti kedvencei közé tartoztak. Volt, hogy Julcsi néni egy egész kosár játékot készített ki a cicának, de Folti mindig inkább azokat a tárgyakat választotta, amelyek nem neki valók voltak.
Hogyan sikerült leszoktatni a cicát a rossz szokásról?
Julcsi néni sokat törte a fejét, hogyan tudná leszoktatni Foltit a rágcsálásról. Először próbált rá szólni: „Ne rágcsáld ezt, Folti!” De a kiscica csak értetlenül nézett rá, és folytatta a kalandot.
Aztán Julcsi néni rájött, hogy Foltinak sok-sok játékra és szeretetre van szüksége. Elment az állatkereskedésbe, és vásárolt mindenféle cica játékot – labdát, macskamentás egérkét, rágcsálható botocskákat. Amikor Folti el akarta lopni a papírzsebkendőt, Julcsi néni gyorsan odagurított egy játékot: „Nézd csak, Folti, ezt neked hoztam!” Folti néha visszanézett a papírzsebkendőre, de végül elfogadta a játékot.
Néhány hét múlva a cipőfűzők újra épek maradtak, a függöny sem lett megrágva, és a könyvek is biztonságban voltak. Folti megtanulta: sokkal jobb együtt játszani és szeretetet kapni, mint megszidást hallani. Julcsi néni pedig boldogan ölelte át a kis huncutot: „Ugye, ha jó vagy, mindenki boldogabb?”
Így történt hát, hogy Folti cica leszokott a mindent megrágó szokásáról, és igazi szeretetben, játékban éltek tovább Julcsi nénivel.
Így volt, igaz volt, mese volt – talán nem is volt igaz. De aki jót akar, az mindig szeretettel és türelemmel nevel.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
