A békakirály nyári ünnepének varázslatos kezdete
Egyszer réges-régen, egy hűs, zöldellő erdő közepén terült el egy csillogó, kerek tavacska. Itt élt a bölcs és kedves Békakirály, akit minden állat szeretett, mert mindig igazságos volt és sosem feledkezett meg a barátairól. Egy napon, mikor a nap legforróbb sugarai táncoltak a vízen, a Békakirály úgy döntött, hogy idén is megrendezi a nagy nyári ünnepet.
“Ünnepet tartunk, békák, halak és minden jó barátunk!” rikkantotta vidáman a király, ahogy kiült a tavacska szélére. A hír pillanatok alatt elterjedt, s mindenki izgatottan kezdte készíteni magát az eseményre.
A tavacska lakói készülődnek a nagy eseményre
A vízi csibék tollat simogattak, a teknősök lassan, de biztosan virágokat gyűjtöttek a part mentén. A kis békák versenyt ugráltak, ki ér oda előbb a nádas széléhez, hogy minél hamarabb segíthessenek. A kis Sári béka, aki mindig kíváncsi volt, odaugrott a Békakirály mellé.
“Mitől lesz az ünnep igazán különleges, királyom?” kérdezte vidáman.
“A szeretettől és a barátságtól, Sári,” válaszolta a Békakirály elgondolkodva. “Ha mind együtt vagyunk, az a legnagyobb csoda.”
A tavacska lakói mindenféle csodás díszt készítettek. Liliomlevelekből koronákat fontak, hínárból színes girlandokat alkottak, s még a nádas is ünnepi ruhát öltött. Az erdő madarai is csatlakoztak, csicsergésükkel vidámmá varázsolták a légkört.
Mesés lakoma: békák kedvenc nyári fogásai
Elérkezett a nagy nap, s a parton hosszú asztalokat terítettek, zöld levelekből és virágokból. A békák kedvence, a ropogós szúnyogropogós, hamar elfogyott, de jutott mindenkinek édes vízilekvár, harmatcseppekből készített limonádé, s finom, puha levéllepény is.
“Ezt én készítettem anyukámmal!” büszkélkedett Feri, a legkisebb béka, mikor kínálta a limonádét.
“Csodálatos! Nagyon finom lett!” dicsérte meg a Békakirály, s mindenki vidáman evett, ivott, beszélgetett.
A halak is részt vettek a lakomán: algasalátát hoztak, s a teknősök lassan, de biztosan tolták a desszertet – tavirózsás mézeskekszeket.
Játékok és táncok a holdfényes tóparton
Mikor a nap már lebukott a fák mögött, s a hold fényesen ragyogott a tavon, elkezdődött a mulatság. A békák ügyességi versenyt tartottak: ki tud messzebbre ugrani, ki tud a legviccesebben brekegni.
“Én most nagyon magasra ugrom!” kiáltotta Sári, és egy hatalmas szökkenéssel a tó közepére érkezett. Mindenki tapsolt és nevetett.
A teknősök táncolni kezdtek, s a madarak dalukkal kísérték őket. A Békakirály a tó szélén ült, s mosolyogva figyelte, ahogy a barátai boldogan mulatnak.
“Szép ez az este,” sóhajtott fel halkan.
A békák körbeállták a királyt, s együtt énekeltek egy régi tóparti dalt, amit még a nagyapáik tanítottak nekik. A hangok messzire szálltak a nyári éjszakában.
A békakirály titkos kívánsága az ünnep végén
Mikor már mindenki elfáradt a mulatságban, és a hold is alacsonyan járt, a Békakirály csendben a vízhez ment. Elővett egy apró, csillogó kavicsot, amit egész évben őrizgetett.
„Egyetlen kívánságom van. Bárcsak mindig ilyen jó barátok lennénk, és soha ne felejtsük el, milyen fontos a szeretet!” suttogta, majd a kavicsot belepottyantotta a tóba.
A hullámok halk csobbanással vitték magukkal a kívánságot, s úgy tűnt, a hold is még fényesebben világított ettől a perctől fogva.
A kis békák összebújtak, a madarak is elcsendesedtek, és mindenki a szívében érezte: ez volt a legszebb nyári ünnep, amit valaha átéltek.
Így volt, úgy volt, igazából mese volt! Mert a szeretet és a jóság mindig visszatalál hozzánk, ha együtt vagyunk és vigyázunk egymásra.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
