Egy napsütéses, harmatos reggelen egy kis csiga ébredt fel egy nagy lapulevél alatt. Alvás után mindig jólesik egy kis nyújtózkodás, de most a csiga valami furcsát érzett a szívében. Egyedül volt, és valahogy nagyon vágyott arra, hogy legyen egy barátja. Lassan kikúszott a levele alól, és elhatározta: ma elindul, hogy barátot találjon magának.
Ahogy a csiga óvatosan haladt előre a puha mohán, közben mosolyogva gondolta: vajon ki lehetne az új barátom az erdőben? Talán egy fürge mókus? Vagy egy kedves kismadár? Esetleg egy bátor egérke?
Az erdő halkan zsongott, mindenki tette a dolgát. Egy vidám kismadár csiripelt a fán, a mókus épp makkot keresett, az egérke pedig lyukat ásott a földben. A csiga nagy levegőt vett, és először a kismadárhoz ment oda.
– Szia, kismadár! Szeretnél a barátom lenni? – kérdezte bátortalanul.
– Ó, szia csiga! – csipogta vissza a madárka. – Én nagyon szeretek repülni és énekelni, de te olyan lassan mozogsz! Nem hinném, hogy tudnánk együtt játszani…
A csiga egy kicsit elszomorodott, de nem adta fel. A következő pillanatban meglátott egy mókust, aki épp egy ágról ugrott a másikra.
– Szia, mókus! Leszünk barátok? – kérdezte reménykedve.
– Szia, csiga! – felelte a mókus. – Én szeretek futkározni a fákon, meg makkokat gyűjteni. De te nem tudsz fára mászni! Úgy érzem, máshoz jobban passzolnál.
A csiga most már lassabban csúszott tovább. Kezdte azt hinni, hogy talán senki nem akar vele barátkozni. Aztán találkozott az egérkével, aki egy lyukat ásott a földben.
– Szia, egérke! Lehetnénk barátok? – szólította meg.
– Szia! – nézett fel az egérke. – Én nagyon elfoglalt vagyok, készítenem kell az otthonom télire. De majd máskor játszhatunk!
A csiga szomorkásan továbbállt, szinte már bánatosan húzta maga mögött a házát. De valami belül azt súgta neki: nem szabad feladni! Elhatározta, hogy tovább keres, hiszen biztosan van valaki, aki pont ilyen lassú, csendes barátra vágyik, mint ő.
Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedett, a csiga elért egy kis tisztásra. Ott meglátott egy másik csigát, aki egy nagy pitypang árnyékában pihent.
– Szia! – szólította meg óvatosan. – Szeretnél a barátom lenni?
A másik csiga elmosolyodott.
– De jó, hogy kérdezed! Én is pont barátra vágyom. És tudod, együtt biztosan sokkal jobb lesz felfedezni az erdőt!
A két csiga lassan elindult egymás mellett. Útközben beszélgettek, meséltek magukról, és együtt nevettek minden apróságon. Már nem voltak magányosak, minden nap újabb és újabb kaland várta őket.
Egyszer csak a kismadár is odaszállt hozzájuk.
– Látom, milyen jókat nevettek! – csipogta. – Bemehetek hozzátok egy kis játékra?
A mókus is leugrott a fáról.
– Én is szívesen csatlakoznék hozzátok! – kiáltotta.
Az egérke is kíváncsian előbújt a lyukából.
– Vajon én is barátotok lehetek? – kérdezte.
A két csiga örömmel mondott igent mindenkinek. Így lett az erdei csapat egyre nagyobb és vidámabb. Mindenki megtanulta, hogy nem számít, ki milyen gyors, kicsi, nagy, csendes vagy hangos – a barátság mindenkit összeköt, ha szeretettel és türelemmel fordulunk egymáshoz.
Így hát a kis csigának nemcsak egy, hanem sok-sok barátja lett. Az erdőben többé senki sem érezte magát magányosnak. Mindenki segített a másiknak, figyeltek egymásra, és jól érezték magukat együtt.
Így volt, így nem volt, ez volt a csiga meséje, aki barátot keresett. S talán igaz is volt, talán nem, de az bizonyos: a szeretet és a kitartás mindig meghozza gyümölcsét.
A történetből megtanulhatjuk, hogy sosem szabad feladni, mindig higgyünk magunkban, és legyünk kedvesek másokkal. Mert a barátság sokszor ott születik, ahol nem is várnánk!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
