Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, csillogó égbolt alatt élt egy angyal, akit Liliának hívtak. Lilia különleges angyal volt, mert mindig szeretetteljesen figyelte a földi emberek életét. Egy nap, amikor a naplemente rózsaszínre festette az eget, az angyalok királynője hívta magához Liliát.
– Lilia, különleges feladatot bízok rád – mondta bölcsen. – Szükség van rád a Földön. Menj le, és legyél ott valakinek az anyukája. Add tovább az angyali szeretetedet!
Lilia szíve izgatottan dobbant. Kíváncsi volt, milyen lehet emberként élni, és milyen érzés lehet anyának lenni. Elköszönt angyaltársaitól, majd könnyű szárnyaival leszállt a Földre. Egy kis faluba érkezett, ahol minden házból esti mese hangja szállt ki. Egy apró házikóban egy kicsi, síró baba várt rá, akit édesanyja már nem tudott gondozni.
Lilia odalépett hozzá, gyengéden megölelte, és halkan suttogott:
– Ne félj, kicsim, itt vagyok melletted.
A baba megnyugodott, és mosolyogva nézett Liliára. Ettől a naptól fogva Lilia lett a baba anyukája, és együtt kezdtek új életet. A falu lakói hamar észrevették, hogy valami különleges történt. A kisbaba, akit most már Emmának hívtak, egyre vidámabb és boldogabb lett.
Lilia minden reggel mesélt Emmának a csillagokról, a madarak énekéről, és megtanította, hogyan lehet jónak és segítőkésznek lenni másokkal. Egyik nap Emma megkérdezte:
– Anya, miért szereted olyan nagyon a világot?
– Azért, mert a szeretet mindent szebbé tesz – felelte Lilia mosolyogva.
Emma kíváncsian nézett fel:
– És engem miért szeretsz?
– Azért, mert te vagy a szívem kincse, és a szeretet az, ami összeköt minket.
Ahogy teltek a napok, Lilia mindent megtett, hogy Emmának boldog és szép gyermekkora legyen. De néha nehézségek is érkeztek. Egyik este Emma megbetegedett, lázas lett, és Lilia aggódva virrasztott mellette. Simogatta a homlokát, énekelt neki, és soha nem hagyta magára.
– Anya, itt vagy? – kérdezte Emma gyenge hangon.
– Itt vagyok, mindig itt leszek – suttogta Lilia, és közben angyali erejével gyógyította őt.
Nem volt mindig könnyű. Lilia néha fáradt volt, de sosem mutatta Emmának. Inkább csendesen leült mellé, amikor elaludt, és végigsimított a haján.
A falu lakói is sokat segítettek. Egyik nap, amikor Lilia fát vágott a tűzhöz, Anna néni, a szomszéd, áthozott egy tál meleg levest.
– Lilia, te annyit adsz mindenkinek, most hadd segítsünk mi is neked! – mosolygott.
Lilia hálásan megköszönte, és megtanította Emmát arra, hogy mindig jó érzés adni másoknak is. Együtt vittek almát a szegényeknek, és segítettek a beteg öreg néninek is.
Évek teltek el, Emma cseperedett, és megtanulta, milyen fontos, hogy szeretettel forduljunk mindenki felé. Egy tavaszi napon Lilia elmesélte neki az igazságot:
– Tudod, Emma, én valaha angyal voltam odaát, a csillagok között.
Emma nagy szemekkel nézett rá:
– Akkor tényleg angyali anyukám van?
– Igen, de most már földi anya vagyok, mert a szívem itt van veled.
Emma megölelte Liliát, és boldogan mondta:
– Szeretlek, anya!
Lilia ekkor megértette, hogy a legcsodálatosabb dolog anyává válni, hiszen a szeretet teszi igazán különlegessé az életet. Tudta, hogy soha nem fogja elhagyni Emmát, és a földi életben is mindig lesz helye a csodáknak.
Azóta a falu lakói gyakran mesélik, hogy egy angyal szállt közéjük, aki anyává lett, s az ő szeretete mindenkire ragyogott. Emma pedig felnőtt, és továbbadta azt a jóságot, amit Liliától tanult.
Így lett az angyalból igazi anya, az anyából pedig a szeretet hírnöke.
Így volt, igaz is volt, volt is egyszer egy ilyen mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
